Bödecs László
Barátaimhoz
Olvassunk, barátaim! Mi jobbat tehetnénk,
hangulatunk már túl a csúcsfokán,
B. Latinovitsra itta magát,
az én hátam a sörpadon terül,
M. a józan őr, de jaj, bölcselkedik rég,
mióta Hamvasért elhagyta a rációt.
Ódákat a hegyhez, mögöttünk Villány,
harsány a hangulatunk szőlőtövek alatt,
kedvünk mégis borús, számítottunk jobbra,
hozzuk ide nagy klasszicistánkat,
mielőtt avantgárd tudósokra hallgatnánk.
Szentimentálé a szerelemhez, az örömhez,
Venus ajkait csókolni ma bennünk is
szól a vágy, ugyan vágyunk kissé lanyhatag.
Bízzunk a borban, jó szavakban régi világból,
ahol még szólt a lelkibetegség mögül
a lelkesedés, higgyünk neki, jó dolgunk lesz.
Az életet birtokul bevesszük
és osztályrészül nem egyéb jut,
mint hűs öröm, hő szerelem,
és bódító nektár, vigaszul Berzsenyivel
hanyatlik a Nap alá a szőlők mögött.
Bödecs László
Horváth Florencia
Bende Tamás
Lövétei Lázár László
Magolcsay Nagy Gábor