Fenyvesi Ottó
Csendélet Berzsenyivel
Egy végtelen, hosszú mondat porzik, szerteszét:
fogyatkozik a Nap a Ság tetején,
nem lengedez a Zephyr, a zöld lugas alatt
nem szól már szimfónia.
Hervad ligetünk, levelek hullnak a fákról.
Fejünk felett drónok és nikkel szamovárok,
forrong a Duna és Tisza bús vize.
Ülnek egy kerek asztal körül, mint a remeték:
Berzsenyi, Kazinczy, Vörösmarty és Petőfi.
Mögöttük arany keretben festmény lóg,
egy csendélet. Üres kancsó, amiből boroztak.
Senki se szól, nem vágnak egymás szavába,
csak ülnek némán az asztal körül,
arcuk tele gonddal. A niklai éjszakában
vér tódult a dobhártyába, micsoda őrület!
Milyen távol vannak már, évtizedekre,
minimum kétszáz esztendőre,
és mégis egyre közelebb egymáshoz,
összesodorta őket a modern poézis,
egy nagy, szerteágazó mondatba.
Hajdan és most a milliomodrészek világa.
Senki se nem áll fel. Nem keresik helyüket,
csak ülnek, bóbiskolnak az asztal körül.
Haldokló poéták, vörösen folyik a vér ingükön.
A niklai fogorvos értesíti a lakosságot…
meg további reklámok: eladó zefirek
és alig használt lidércek
– az árak összehasonlítása…
Fenyvesi Ottó
Marno János
Komálovics Zoltán
Villányi László
Géczi János
Jász Attila