Tizenhatodik évfolyam

2026/4

irodalmi folyóirat évente hatszor

Villányi László

Jelenések



Minden csak jelenés; minden az ég alatt

                                     Berzsenyi Dániel



ahogyan araszol a júniusi

napsütésben

a légy szárnya veti

hetvenkét évem leghalványabb árnyékát


minden ébredés

a szépség ígérete


egy rossz hír estéjén

leszomorodik a Nap


negyven éve tizenhét éves vagyok

mondja a pékségben egy asszony


felemelheted-é szavadat a felhőkig

hogy a vizeknek bősége

beborítson téged


három évtizeddel korábbról

amikor még szerzetes volt

csípőműtéten átesett barátom

álmomban könnyedén jár

akár egy szerelmes


az árnyék éjszakájában

hunyta le szemét


diáklányok csapatából egy hang

én nem szeretem az embereket

két órával később

az egyik kamaszfiú a másiknak

miért hinnék az emberekben

hiába súgják csupaszságukat a fák

hiába énekel az őszi ködben

mégiscsak májusból szól az ismeretlen madár


az öregség vigasza

a földre dőlt pillangóvirág egészséges szirmai


egy marék november 15-én leszedett málna

tíz szem nyár


olyan szomorú volt

mint amikor eső záporoz

a frissen hullott hóra


nagyon szép vagy

vigyázz magadra

léptem az ismeretlen lányhoz

aki a második mondatot

csak most

ötven év múltán hallja meg

s elfutja szemét a könny


káosz a vonatpótló busz körül

fehér kabátban fiatal nő

kétségbeesetten kérdezősködik

okostelefonján a háttér egy Jézus-kép

Jézus fehérben


a beérkező levelek között

Tolnai Ottó fényképe

másfél évvel halála után

üres E-mail érkezett tőle

nem törlöm ki

hátha egyszer csak előtűnik a szöveg


hosszasan válogat a balkáni gerle

az ágacskákat sorra felcsippenti és elejti

felcsippenti és elejti

nem könnyű eldönteni

melyik méltó otthonához


utcánkban az öregúr

már többször megdöntötte

a lassú biciklizés világcsúcsát

olyan lassan közelít

mint amilyen kimérten Berzsenyi

Lolli szemöldökéhez


ismerős volt az utca

némelyik ház is visszaköszönt a múltból

de egyre rémültebben kutattam

merre induljak tovább

még a címére sem emlékeztem

hol is van otthonom


akár egy csecsemőt

ölben hozza a pindurka kutyát

negyedóra múltán újra találkozom velük

bizonytalanul lépegetnek a lábacskák

most tanul járni

kérdezem

nagyon öreg már

mondja gazdája

évek óta csak árnyéka önmagának


Villányi László

Villanyi Laszlo Foto Vadocz David
1953-ban született Győrött. József Attila-díjas költő, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 1990 és 2020 között a Műhely folyóirat főszerkesztője. Legutóbbi kötete: A várakozás otthona -válogatott és űj versek (Kalligram, 2024)
Bővebben
Továbbiak a 2026_04 számból, MNEMOSYNE KEBLÉBEN rovatból:
Rapszódia
Marno Janos Marno János
Csendélet Berzsenyivel
Fenyvesi otto ff portré ludwig Fenyvesi Ottó
Halszemek
Komálovics zoltán Komálovics Zoltán
Berzsenyis
Géczi János Géczi János
Mintharózsa
Jász Attila Jász Attila