Villányi László
Jelenések
Minden csak jelenés; minden az ég alatt
Berzsenyi Dániel
ahogyan araszol a júniusi
napsütésben
a légy szárnya veti
hetvenkét évem leghalványabb árnyékát
minden ébredés
a szépség ígérete
egy rossz hír estéjén
leszomorodik a Nap
negyven éve tizenhét éves vagyok
mondja a pékségben egy asszony
felemelheted-é szavadat a felhőkig
hogy a vizeknek bősége
beborítson téged
három évtizeddel korábbról
amikor még szerzetes volt
csípőműtéten átesett barátom
álmomban könnyedén jár
akár egy szerelmes
az árnyék éjszakájában
hunyta le szemét
diáklányok csapatából egy hang
én nem szeretem az embereket
két órával később
az egyik kamaszfiú a másiknak
miért hinnék az emberekben
hiába súgják csupaszságukat a
fák
hiába énekel az őszi ködben
mégiscsak májusból szól az ismeretlen madár
az öregség vigasza
a földre dőlt pillangóvirág egészséges szirmai
egy marék november 15-én leszedett málna
tíz szem nyár
olyan szomorú volt
mint amikor eső záporoz
a frissen hullott hóra
nagyon szép vagy
vigyázz magadra
léptem az ismeretlen lányhoz
aki a második mondatot
csak most
ötven év múltán hallja meg
s elfutja szemét a könny
káosz a vonatpótló busz körül
fehér kabátban fiatal nő
kétségbeesetten kérdezősködik
okostelefonján a háttér egy Jézus-kép
Jézus fehérben
a beérkező levelek között
Tolnai Ottó fényképe
másfél évvel halála után
üres E-mail érkezett tőle
nem törlöm ki
hátha egyszer csak előtűnik a szöveg
hosszasan válogat a balkáni gerle
az ágacskákat sorra felcsippenti és elejti
felcsippenti és elejti
nem könnyű eldönteni
melyik méltó otthonához
utcánkban az öregúr
már többször megdöntötte
a lassú biciklizés világcsúcsát
olyan lassan közelít
mint amilyen kimérten Berzsenyi
Lolli szemöldökéhez
ismerős volt az utca
némelyik ház is visszaköszönt a múltból
de egyre rémültebben kutattam
merre induljak tovább
még a címére sem emlékeztem
hol is van otthonom
akár egy csecsemőt
ölben hozza a pindurka kutyát
negyedóra múltán újra találkozom velük
bizonytalanul lépegetnek a lábacskák
most tanul járni
kérdezem
nagyon öreg már
mondja gazdája
évek óta csak árnyéka önmagának
Villányi László
Marno János
Fenyvesi Ottó
Komálovics Zoltán
Géczi János
Jász Attila