Tizenhatodik évfolyam

2026/4

irodalmi folyóirat évente hatszor

Jász Attila

Mintharózsa

[Berzsenyi-átiratok]


„Hív szívünk csendesebb intésit nem halljuk,

Az előttünk nyíló rózsát letapodjuk,

Messzebb járnak szemeink”

(Berzsenyi Dániel.: Bucsuzás Kemenes-Aljától)



(minthamár)


január végi rózsa a kertemben talán az enyhe időben bonthatott bimbót

jelnek tekintem mint mostanában mindent annak szeretnék ha már

irrealitás a kinti teraszasztalra teszem vázába mintha már



(minthamég)


az utolsó rózsát a kertben ami január végére nyílt ki nem teljesen persze bimbó

bomlásig jutott de nagyon büszke voltam rá leszedtem beletettem vázába

a teraszon majd belefagyott látszólag végleg az örökkévalóságba



(minthamintha)


az örökkévalóság vázájában a víz kiolvad elpattan az üveg gyönyörű

rajzolat keletkezik nem törik szét napok alatt szivárog el belőle

az összes víz az asztal alá de a rózsa továbbra is ragyog

Jász Attila

Jász Attila
1966-ban született Szőnyben. Költő, esszéista, az Új Forrás lapszerkesztője és kiadója. Egyébként még mindig fényipari tanuló. Tartózkodási helye ismeretlen. Állítólag feltűnik néha a Gerecse egyik nyúlványának tetején kutyájával, nyomukban nélkülözhetetlen társával, Csendes Tollal. Szereti, ha a művei beszélnek helyette. Legutóbbi kötete: Fák a teraszon (2025)
Bővebben
Továbbiak a 2026_04 számból, MNEMOSYNE KEBLÉBEN rovatból:
Rapszódia
Marno Janos Marno János
Csendélet Berzsenyivel
Fenyvesi otto ff portré ludwig Fenyvesi Ottó
Halszemek
Komálovics zoltán Komálovics Zoltán
Jelenések
Villanyi Laszlo Foto Vadocz David Villányi László
Berzsenyis
Géczi János Géczi János