Jász Attila
Mintharózsa
[Berzsenyi-átiratok]
„Hív szívünk csendesebb intésit nem halljuk,
Az előttünk nyíló rózsát letapodjuk,
Messzebb járnak szemeink”
(Berzsenyi Dániel.: Bucsuzás Kemenes-Aljától)
(minthamár)
január végi rózsa a kertemben talán az enyhe időben bonthatott bimbót
jelnek tekintem mint mostanában mindent annak szeretnék ha már
irrealitás a kinti teraszasztalra teszem vázába mintha már
(minthamég)
az utolsó rózsát a kertben ami január végére nyílt ki nem teljesen persze bimbó
bomlásig jutott de nagyon büszke voltam rá leszedtem beletettem vázába
a teraszon majd belefagyott látszólag végleg az örökkévalóságba
(minthamintha)
az örökkévalóság vázájában a víz kiolvad elpattan az üveg gyönyörű
rajzolat keletkezik nem törik szét napok alatt szivárog el belőle
az összes víz az asztal alá de a rózsa továbbra is ragyog
Jász Attila
Marno János
Fenyvesi Ottó
Komálovics Zoltán
Villányi László
Géczi János