Hierosz gamosz

Második házasságom gibbonnal

kötöm. Utódokkal nem kell

foglalkozni, anyjuk megoldja.

Ámbráscettel lépek harmadik

frigyemre. Páromat sem terheli

a nevelés, vegyülhetünk a szerelembe.

Szál szőr nyelvemre nem akad.

A viszony egyöntetű, mint a lepárlatlan só.

Egy kecses sirály, olykor egy rúdon pörgő,

fejetlen csirke meglükteti viszont

szívemben az egyetemes kloákát.

Elfog az undor: túlságosan amorális.

Ami szabad, nem szárnyas,

tüdeje van, vizes, feljön levegőért

a lehatárolt térből. A szonárhang

élesen koppan az aljzatról vissza.

Elvadít egy lapos félszegúszó.

Nem hatolok be. Az egyidejű orgazmus

megoldatlan. Élvezek közegünkbe,

visszaáramlanak ivarsejtjeim.

A szorongás önmagát termékenyíti.

A nyársra tűzött mályvacukorra

a diszkréten parázsló tárcsatűznél

fáj emberfogam. Hűl a nosztalgia.