Akvari, stikában

Egészségtelen péntek reggel,

négyesével korzóznak utcámban töretlen jókedvvel hölgyek.

Nem enyém az utca, nincs tulajdonomban,

de szokás lehet azt mondani nem tulajdon utcákra is

egyes helyeken, hogy az utcámban,

ha csak ott él az ember, még ha csak ott is él.

Egyes helyen vagyok, szokásaim rabjaként.

Itt korzóz a csodák csodája is, neve: Akvari.

Aquarius havában ambróziát fogyaszt,

csinálthajú, egészséges bőrű,

feltúrják vele az élen

kukámban azt a szemetet,

amit előzőleg feltúrnak a guberálók, hárman.

A guberálók urak, egészséges szőrűek,

három uraim van tehát és négy hölgyeim,

meg az egészség mint olyan, vagy annak a hiánya

péntek reggelen.

Egyes szám, első személyeimben vagyok

két hete gonosz, hete a gonoszoknak az utóbbi kettő,

az utóbbi két hétben kétszer nyomják be

ismeretlen erre járó ellenállók a bejárati kapumat,

a kijárati kapumról már nem is beszélve,

be kell nyomni ugyanis, egyrészt mert befelé,

másrészt mert nehezen nyílik.

Tolni kell arcomba a befelé, nehezen nyíló kapucuccot,

ha a kapura néző ablakomból szólok

egy becsöngetőnek, gyere be.

Hogy ne legyen olyan, hogy az utóbbi hét hétben hétszer,

rendre megkérem egyiket is, másikat is,

egyiküket, másikukat szépen, másik kukát túrjanak,

mások kaki kukáit, ne turkáljanak a szemetemben,

nem benne tartom az ambróziát.  

Egy közülük a hétből feltehetően benyitott ma

ezen az egészségtelen péntek reggelen

a bejárati kapun, betolta az arcát hívatlanul.

A bejárati kapu azért van,

hogy nyissanak be rajta, feltehetően.

Nincs is ezzel semmi gond, ki is lehet menni rajta,

befelé kell húzni olyankor, úgy nyílik, nehezen.

Nehezemre esik életmódot változtatnom ott, ahol élek.

Jó ideje úgy élek, ott, ahol, mert úgy szeretek élni,

hogy nem zárom kulccsal a kaput,

el tudjam mondani, ha valaki hívatlanul benyit,

hogy először talpi bőlenynek tudom,

az bír némi értelemmel. De mit is tudok annak ezen

az egészségtelen péntek reggelen,

a bölény elhallásáról beszélek,

és arról, hogy utóbb kiderül, bőnye az a talpi,

elhallani abból nincs mit.

Nincs mit is beszél, nincs mit is hallgat el.

Törés nyílik kilátásban a rögönyön,

rögönynek nevezi mások után egy rokon,

nem a törésről beszél, szerinte az bír némi értelemmel.

A rokon is utánzó lény, bármilyen meglepő,

a bőleny szót azidáig ő sem ismeri.

Igaz ugyan, faktúra ábrázolódik,

ezt a rögönyorvos mondja a rokon háta mögött

az orvosi képalkotó eljárási technikusnak,

ha virágnyelven érdemes beszélnie

a tisztesebb köszönet reményében.

Írja a leletet. Tropa a billentyűzete, kimarad ez meg az,

beragadak egyes billenyűk, meg z vn,

hogy nem lehet leütni

ebben a helyzetben jó párat,

nincs éérteme vissajíyvtai az elütséeit se,

marad minden úgy, ahogy,

törődik a magyar, átadva a lelet,

jönnek befelé hívatéanl a kapumn.

Van, ahol érdemes lenne javítíani,

köszönnéd, nincs mit, mondanám,

és közben elhalásra gondolnék,

egészségtelen péntek reggelekre,

mert mióta tudom, mi a talpi bőnye,

másképpen jár agyam jobb,

tíz éve törött bokámról, nesze neked ugrócsont.

Volt olyanom, hogy egyiptomi ugróegér.

Kettő. Pénzt adtam értük az akvarisztikában,

pedig nem is halak,

eltört az egyik lába az egyiknek,

másiknak is megrögönyözték jó pénzért

akvaristikába, tistesbb köszöent reményében.

,bgenezték, állítólag korábban kihordtam

hasonlót másikon, katonakorban, hegyről lefelé

szaladván bukott baloldal. Leszerelés,

szabadulás alakzatból. El is csúsztam foltos

szalamandrán, próbáltam kerülni, egy patak jött

össze mindössze, Garadna.

Lubickolás kimenő culában. Belezúgtam ómassai

túrázó csapatba, egyszerre négy szőkébe, egy vörösbe,     

a hét barna alakjaiból is fel-felrémlik legalább kettő

péntek reggelen. Naszóval, ezt mondtam volan el

a benyitónak, kábé ebben a formábn,

megtudná belőle végre, hol tartom az ambróziát,

milyen pótolhatatlan az nekem.