Bánki Éva regénytrilógiájának második része – összetettsége, nyelvi leleményessége, képi világa miatt, vagy csupán azért, ahogyan jellemeket mutat be, és ahogy a természeti jelenségekről szól – lebilincselő olvasmány. Ezt előttem persze már mások is megállapították. Korábbi könyveire, regényeire is igaz talán az a megállapítás, hogy mindig valamiféle élen mozognak, leginkább azon, ami egy, az ismert történelmi tények alapján megrajzolható kor, és egy elképzelt világ határmezsgyéjét jelenti – különleges elegyet alkotva a szokásokból, hiedelmekből, valamint a képzelet nyújtotta lehetőségekből.

Esti mesét olvasni a gyerekeknek nagyon fontos szülői kötelesség, azonban ehhez gyakran nehéz olyan könyvet találni, amit a felnőtt is szívesen olvas. Fekete István nevét ismerjük a Vuk vagy a Tüskevár nyomán, viszont kevesen hallottak novelláiról, melyeket úgyszintén gyerekek számára írt. A biblikus utalásokkal és régies elfeledett szavakkal átszőtt novellák egyaránt nyújtanak új élményt szülő és gyermek számára egyaránt. A Móra Kiadó gondozásában 2017-ben megjelent Fekete István-kötet, az Éjféli harangszó nosztalgikus hangulatot ébreszthet az idősebb korosztályban a Matula név olvasása során, míg a fiatalabbak új ismeretekkel, tudással és érzelmekkel gazdagodnak az alapvető emberi kapcsolatok vagy a falusi élet mindennapjainak terén.

Sokan, sokszor eljátszottunk már a gondolattal, mi lenne ha…
többen eljöttek volna?
ha tovább maradnak
vagy haza sem mennek?

Kemény Zsófi is elmereng. Második, 2017-ben megjelent Rabok tovább című regényében egy a külföldre vándorlókat sújtó fészekadóval, fizetőssé tett gimnáziumokkal és egy új július 10-i nemzeti ünneppel gazdagabb országot ismerhetünk meg. A Mátyásról elnevezett jeles napon egy Facebook-csoport által szervezett performanszból tüntetés, majd felkelés lesz.

Cápák köröznek Fiume partjainál a szó szoros és átvitt értelmében is: az adriai kikötővárost eleinte csak vízi ragadozók kerülgetik, majd lappangó, de sokkal súlyosabb veszélyforrásokkal is szembe kell nézniük a gondtalan polgároknak. Benedek Szabolcs új történelmi regényében, A fiumei cápában korábbi műveihez hasonlóan eltörli a határokat populáris és magasirodalom között, hiszen a kalandos történetet és lendületes stílust mély tartalommal és szépirodalmi megformáltsággal ötvözi.

Rögtön az elején a fülszöveget idézném, csupán azon okból kifolyólag, mert nem hiányzott sok ahhoz, hogy az ajánlás hatására mégse olvassam el a könyvet:

Egy őrült nagyapa a saját unokájában születik újjá, hogy igazságot tegyen.

Ezt a rövidke mondatot, jó párszor meg kellett rágnom. Valamiféle mögöttes üzenetet kerestem, egy jelet a szerző vagy a kiadó részéről, amiből tudni fogom, hogy ez az a könyv. De nem jött át semmilyen mondanivaló, így hát dacból kellett megvennem a könyvet és szerencsére nem csalódtam. Kácsor Zsolt meglepett. Számomra egyáltalán nem a bolondok voltak a regény főszereplői, hiába próbálta meg őket Kácsor előtérbe helyezni, s a harminckettes számmal misztifikálni adekvátságukat.