Hártyafényt szór, egy hatalmas állat belének képzelem, amely körbeéri a két kifeszített drótgyűrűt: hengeres állólámpám szerkezete olyan, mint az épületeké, olyan ünnepélyesnek is lehetne nevezni, mint a templomokét, mert ahogyan világít, szárnyakat lebegtet körbe. Néha olyan élethűen, hogy az ablakhoz megyek.
A zuhanykabinból kilépve Flóra hatalmasat esett, combja alá szorult a lábfeje. Majdnem elájult, arca hamuszürke lett, verítékezett, de megkapaszkodott a mosdókagylóban, és fel tudta húzni magát. Nem érezte a jobb lábát, de elbotorkált az ágyig, aztán a gravitáció megoldotta a továbbiakat. Az sem zavarta, hogy a házasságjog tételekre feküdt, nem tűnt fel, hogy vesetájékon bökte az Egyházi Törvénykönyv. Mintha az űr tökéletes csöndje költözött volna köré.
Levélhullás
A lomha lombokat lengeti már az ősz,
Az egér a kéve alá bújt, kedves;
Berkenye anyó felettünk sárga-ősz,
A szamócalevél is sárga, nedves.
Fakuló szerelem perce kerülget,
Elgyötört, bús lelkünk túl van a harcon;
Váljunk el, emléked ködbe merülhet,
A csók után könnycsepp fut át az arcon
(Bericht aus dem Koffer und durch das Fenster)
Nem sokkal újév után érkeztünk a toszkán dombvidéki városkába, ahol a lehető legkedvezőtlenebb, a vidékhez képest szélsőségesen rossz időjárási viszonyok között költöztünk be a nagy házba. Meghúztuk magunkat, egyértelműen arra volt szükségünk, hogy visszahúzódjunk. Lélekben azonban egyáltalán nem voltunk jelen, sem Olaszországban, sem Toszkánában, sem a házban. Olyanok voltunk, mint a kényszer-betelepítettek, tétován kezdtük el mindennapjaink kialakítását.
Megboldogult ifjúkorom néhány évét egy vidéki kocsma, amolyan hétköznapi értelemben vett falusi étterem pultosaként töltöttem. Megismertem a környék összes csodabogarát, festőt, hazárdőrt, hentest, amerikást, de mindegyik közül talán a nyugalmazott kohó- és vegyészmérnök volt a legfurcsább szerzet. M. minden nap 10 óra körül tűnt fel a söntésben, a pulttal szembeni asztalnál megtöltötte cigarettáját, rendelt egy Borsodit és várta a társaságot; a betévedő idegeneket, éhes osztrák vagy német bicikliseket, gyereküket fagyiztató anyukákat vagy a természeti katasztrófákat. Ő volt az RTL helyi idegenvezetője, amikor egy villámkárról számolt be, de igazán elemében volt az árvízi készültség idején is.
Parti Nagy Lajos tizennégy évvel utolsó verseskötete, a Grafitnesz után ott folytatta költészetét, ahol félbehagyta: a Grafitnesz utolsó ciklusa ugyanis a Dumpf Endre alteregó által írt Őszológiai gyakorlatok volt, a Létbüfével pedig már egy egész kötetet szentel a feladattal birkózó, közlésvágytól hajtott, de menthetetlenül dilettáns kisember verseinek. Miközben Parti Nagy az elmúlt másfél évtizedben számos műfajban alkotott, a Létbüfé formájában, eszközeiben, motívumkincsében, hangnemében is az említett ciklus folytatása, kissé felfrissített változatban ismétlődő verseket is találni az új kötetben.
Tóbiás Krisztián negyedik kötete korábbi munkáihoz hasonlóan a zEtna Kiadó gondozásában jelent meg, öt évvel a 2012-es Túliratok után. A Wilkinson penge lírapoétikája a Túliratok előtti kötetekéhez igazodik, hiszen ebben a legújabb könyvben is astrofikus, központozást nélkülöző, többnyire rövid sorokból építkező versszakaszok szerepelnek. A szövegek első szavainak nagybetűi, valamint az egyes szakaszokat záró pontok összefüggő versmondatokat sejtetnek; mintha néhány szavas sorokra töredezett körmondatok töltenék fel a ciklusokat. Általánosságban megállapítható, hogy a versek különféle beszédmódokat reprezentálnak.
Egy kortárs költő belső arányai
(Kemény István: Lúdbőr. Magvető Kiadó, Budapest, 2018)
Kemény István jelen kötetében egy alapvetően arisztokratikus és elég konzervatív műfajt képvisel, a középosztály illúzióját a valóságról, intellektuális cinkosságot a hasonszőrűekkel. Esszéíróként maradéktalanul kortárs szerző, mégsem illeszkedik túlságosan saját korához, mert ha így lenne, nem látná a kort, amelyben él: a távolságtartás ezért szükségszerű. Simon de Beauvoir francia filozófus-író fiatal korában úgy érezte, egyedül benne rendeződik példás módon a lét, és valami hasonlót érez Kemény István is.
A kápolnásnyéki Halász-kastélyban a Jelenlét címet viselő tárlaton a Szolnoki Művésztelep nyolc kortárs művészének alkotásai (szobrok, kisplasztikák, festmények) láthatók. A szolnoki telepen egykor olyan alkotók dolgoztak, mint Deák-Ébner Lajos, Bihari Sándor, Fényes Adolf, Zemplényi Tivadar, Koszta József, Mednyánszky László, Szüle Péter, Zádor István, Aba Novák Vilmos, Borbereki-Kovács Zoltán. A hagyomány kötelez. Átfogó képet kapunk a Művésztelepen alkotók munkájáról, műveiről.
Az egyik ok, amiért jó Budapest IX. kerületében élni, a Ráday utca. „GASTRO STREET” – hirdeti egy turistáknak szánt tábla, hogy a környék híres különleges éttermeiről és kávézóiról. De a kulturális kínálata is figyelemre méltó: van itt pinceszínház, kortárs galéria, helytörténeti gyűjtemény, bibliamúzeum és jazz bár is, ráadásul bármerre indulunk, biztos, hogy ott hamarosan egy főiskolába vagy egyetembe botlunk. Szóval színes, szerethető hely a Ráday utca, mert valahol a Kálvin tér sarkán magába szippantja, és egy határozott lendülettel egészen Középső-Ferencvárosig löki tovább a belvárosi nyüzsit.
A lírai össz-művet közreadó Tüzek tüze kötetet (2001) követően 2002-ben jelentkezett új verseskönyvvel Utassy József. 1998 és 2001 között született szövegeit a megszokott módon öt ciklusba szerkesztette a szerző. A korpuszt az anya halála miatti fájdalom, a kedély újabb elkomorulása, az öregedés gondjai határozzák meg, s ismét súly helyeződik az Istenhez való viszonyra is (e tekintetben fontos, hogy anyaga a Betlehem csillaga dráma szomszédságában fogant) – a Sugdos a Sátán így elsősorban a költő poézisének meglévő értékeit erősíti meg.
Az Egy ilyen nap és az Egy másmilyen nap nemcsak társkötetek, hanem tagadhatatlanul tükröt is tartanak egymásnak (és természetesen nekünk). Mészöly Ágnes mindkét kötete hiteles hangon szólítja meg a felnőtteket és a gyerekeket, s ennek következtében tagadhatatlanul elementáris erővel hatnak az olvasókra. Míg a felnőttek előtt gyakran pont a (kis)kamaszok világa kezd el bezárulni, a kölcsönös egymást meg nem értés bűvös körébe szorítva szülőt, pedagógust és gyereket egyaránt, addig e két könyv pont ezeket a falakat rombolja le közöttük, azzal, ahogy kendőzetlenül és bármiféle manír nélkül meséli el több tíz év körüli gyerek egy-egy napját.