Pályakezdő költők bemutatkozása az Óvóhelyen – Élő Csenge Enikő és Eszenyi Fanni estjén jártunk

Áll egy látszólag érdektelen társasház a fővárosi Móricz Zsigmond körtér és a Bartók Béla út sarkán. Ma már meg sem mondanánk, hogy pincéje a harmincas-negyvenes években Sanghay néven a polgári Buda első dekadens mulatójának adott otthont, az ötvenes évek hidegháborús őrületében pedig atombunkerként várta Kelet és Nyugat végső összecsapását. Az apokalipszis – egyelőre legalábbis – elmaradt, az elhagyatott pince pedig több évtizedes mellőzöttség után végre új funkciót kapott. A felszálló darvak, kacagó buddhák és szovjet gázmaszkok helyén a XI. kerület új kulturális találkozóhelye, az Óvóhely Kultúrbunker rendezkedett be.

Az elmúlt hónapokban máris számtalan izgalmas, főképp kortárs irodalmi, zenei és színházi eseményre került sor a földalatti termekben. Szeptembertől pedig új rendezvénysorozat indult, amelynek keretében egy-egy fiatal költő mutatkozhat be. Ezek közül kettőn mi is részt vettünk.

2019. szeptember 25-én Élő Csenge Enikő világába nyerhettünk betekintést beszélgetőtársa, Péczely Dóra segítségével. Jól eltalált kérdések és frappáns válaszok váltották egymást. Hamar kiderült, hogy bár az ismeretség köztük viszonylag friss, mégis az elejétől fogva megtalálták a közös hangot egymással.

A Tilos az Á könyvek főszerkesztője szinte életrajzi pontossággal járta körbe Csenge eddigi pályájának mérföldköveit. Megtudhattuk, hogy eredetileg színésznőnek készült, a versíráshoz pedig egy fiatalkori szerelem miatt fogott hozzá, de nem úgy, ahogy arra számítanánk: a fiú költeményeit olvasva Csenge kijelentette, hogy ilyet márpedig ő is tud. A szerzőt a kortárs magyar művészetek iránti egyre erőteljesebb érdeklődése a slam poetry világába is elsodorta, ahol hamar a hazai élvonalban találta magát, újabban pedig már prózáival is sikereket ér el: Snitt című novelláját országszerte olvashattuk a a busz- és villamosmegállók hirdetőtábláin. Minden egyes művén, legyen az vers, slam vagy éppen novella, íródjon az Sopronban, Budapesten vagy akár Londonban, a bizonyítás vágya lenyomatot hagy.

Ahogy a családi háttér is: az anyai és nagymamai szeretet és szellemi örökség, a legmélyebbre rejtett érzésekből, a hiányból, a dühből vagy a csalódottságból csak azért is előtörő elvesztett, vagy sosem volt családtagok képe. És ha nem a szerelem vagy a család, akkor egész gyakran maga Isten, vagy az istenkeresés élménye jelenti Élő Csenge legfontosabb témáját – vallástudomány, filozófia szakirányos szabadbölcsészként ez talán nem is meglepő. „Néha az az érzésem, hogy sokak szemében gáz, hogy keresztény vagyok. Pedig lehet-e coolabb bármi Jézusnál?” De nem csak a kereszténység általunk ismert, kikristályosodott formája érdekli: a hit mögötti útkeresés, elmélyülés az, ami a leginkább lenyűgözi, például kedvenc ókori gondolkodója, Plótinosz, akinek egy különdíjas TDK-t és egy szakdolgozatot is köszönhet.

Hogy nem csak jó tollú, de jó előadókészséggel is rendelkezik, azt versfelolvasásai is bizonyították, amelyet saját zenekara, a García Lorca Halott gitárosának, Molnár Boldizsárnak játéka színesített.

Ha Élő Csengénél a hit, akkor Eszenyi Fanni esetében pont, hogy a hit hiánya adja írásainak egyik vezérmotívumát, ahogy erre mentora és beszélgetőpartnere, Nagy Hajnal Csilla többször rá is világított. Pedig tizenkét éven át meghatározó volt számára is a szó szoros értelmében vett vallás, azóta viszont ráébredt: a hit sok féle lehet, nem csak egy hittantáborban foglalkozhatunk vele.

Eszenyi Fanni költészete egyszerre empatikus és cinikus is, soraiban mindig megjelenik egyfajta szeretetteljes gondoskodás, de olykor a fanyarság is – hangzottak a kérdéseknek álcázott megállapítások. És valóban, első olvasásra is szembetűnő, hogy a szerző verseiben rendre tudathasadásos, apokaliptikus élményeket feldolgozó, szörnyű háborúkat túlélő, vagy „egyszerűen csak” komoly lelki gondokkal küzdő szereplőkkel találkozunk, akik groteszk története iránt mi, olvasók is részvétet érezhetünk. „Szeretem biztonságos keretben tudni a szereplőimet” – válaszolta Fanni, aki szerint E/1-ben giccsesnek tűnnének a gondolatai, és így a saját érzéseit is biztonságba helyezi egy magától eltávolított, fiktív történetbe rejtve.

Verseiben dominánsak a színek is, amelyek már-már szinesztéziaként kapcsolódnak össze írásaiban egy-egy lakáshelyiséggel: a konyha, a fürdő kék, a nappali bordó. Fanni számára minden hangulat és érzés – legyen az zene vagy kép – szövegként manifesztálódik. Így hát a színek érzetét is szövegként próbálja meg visszaadni számunkra.

Eszenyi Fanni bemutatkozó estjére 2019. október 3-án került sor. A beszélgetést Kabdebó Mátyás gitárjátéka tette emlékezetessé, aki a szerző gondolatainak visszhangjává, néha egyenesen a versek szereplőjévé vált a felolvasás közben.