Tizenegyedik évfolyam

2021/3

irodalmi folyóirat évente hatszor

Farkas Arnold Levente

A látomás

előjátékaként tünteti fel

az előzőket. Most, hogy ez a szó

agyamba szökkent, nem is tudtam

másra gondolni, mintha a szó

 

maga sós lenne, és minél többet

gondolok rá, annál rosszabb

a hatása. Az asszony azt ma-

gyarázta, hogy a modern táncok

 

minden korosztálynak hozzáfér-

hetők. Ezzel el is búcsúztak,

biztosítva egymást kölcsönös

 

nagyrabecsülésükről. Dosztojevsz-

kijnél látom, amit nem látok.

A látomás biológiai

 

 

 

az élő lovakat. A halál

sem sokkal rosszabb, tudom. Dúlt

kórusukban nem zeng drága dal.

Imát mondok, s tollam megáll.

 

Elvitték minden gabonánkat.

Anyám sírt, apám hallgatott.

Öcsém lopott a sajátunkból

a lónak egy marék zabot.

 

Vonalazott könyvem felett

madarak trillája énekel

nekem. Örvendek, hogy őrült

 

vagy. Nem volt külön dolog, gon-

dolom, dúdolok. Csapás e

harcban a futót nem éri

 

 

 

lomhán egy dalon. Elvált nők

nincsenek. Káromkodók igen

sokan vannak. Más vétkek na-

gyon kevéssé fordulnak elő.

 

Leült a heverőre. Megnyomkod-

ta a padon alvástól elgémbe-

redett derekát. Fölkelt, nesztele-

nül tett-vett, rakosgatott. Ők.

 

Mint az iskolában. Ott is

több tanár esküszik rá, hogy

fogyatékos. Ez jó érzés.

 

Pedig volt, sok volt, de nyoma

tűnt, nem lett senkié. Teremts

új szívet belém, s éleszd fel

Farkas Arnold Levente

Farkas Arnold Levente
1979-ben született Nagyváradon, költő, író, drámaíró. A Szentendrei-szigeten él, tanít. Legutóbbi kötete: brácsahúr (Szépirodalmi Figyelő Alapítvány, 2022)
Bővebben
Továbbiak a 2024.02 számból, Vers rovatból:
Rigók; Utolsó napok
Sebestyen adam husztizennyolc Sebestyén Ádám
Örökség; veled
Tóháti Zsuzsa portré Tóháti Zsuzsa