Farkas Arnold Levente
A látomás
előjátékaként tünteti fel
az előzőket. Most, hogy ez a szó
agyamba szökkent, nem is tudtam
másra gondolni, mintha a szó
maga sós lenne, és minél többet
gondolok rá, annál rosszabb
a hatása. Az asszony azt ma-
gyarázta, hogy a modern táncok
minden korosztálynak hozzáfér-
hetők. Ezzel el is búcsúztak,
biztosítva egymást kölcsönös
nagyrabecsülésükről. Dosztojevsz-
kijnél látom, amit nem látok.
A látomás biológiai
az élő lovakat. A halál
sem sokkal rosszabb, tudom. Dúlt
kórusukban nem zeng drága dal.
Imát mondok, s tollam megáll.
Elvitték minden gabonánkat.
Anyám sírt, apám hallgatott.
Öcsém lopott a sajátunkból
a lónak egy marék zabot.
Vonalazott könyvem felett
madarak trillája énekel
nekem. Örvendek, hogy őrült
vagy. Nem volt külön dolog, gon-
dolom, dúdolok. Csapás e
harcban a futót nem éri
lomhán egy dalon. Elvált nők
nincsenek. Káromkodók igen
sokan vannak. Más vétkek na-
gyon kevéssé fordulnak elő.
Leült a heverőre. Megnyomkod-
ta a padon alvástól elgémbe-
redett derekát. Fölkelt, nesztele-
nül tett-vett, rakosgatott. Ők.
Mint az iskolában. Ott is
több tanár esküszik rá, hogy
fogyatékos. Ez jó érzés.
Pedig volt, sok volt, de nyoma
tűnt, nem lett senkié. Teremts
új szívet belém, s éleszd fel