Idegenként egy ismerős világban

(Győrffy Ákos: A távolodásban. Magvető Kiadó, Budapest, 2021)

Győrffy Ákos eddigi munkássága (legyen szó verses- vagy prózaköteteiről) meglehetősen egységes képet mutat, tartalmi és poétikai értelemben egyaránt. Legújabb, A távolodásban című kötete is igazodni látszik az életműben eddig kijelölt irányokhoz. A versnyelv egyszerre idézi fel a korai kötetek töredékes, látványt és benyomásokat rögzítő tájleírásait, valamint az újabban domináns, eseményeket elbeszélő, nem ritkán esszéisztikus prózára emlékeztető, jóval depoetizáltabb beszédmódot. Bár a természetközeliség, a civilizációkritika, valamint az erős szubjektivitás továbbra is alapélmény, adódik a kérdés, hogy az új kötet túlmutat-e az eddigi tendenciákon, s ha igen, hogyan újíthatja meg egy viszonylag zárt szövegvilág motívumrendszerét?