Négysoros; Egyperces; A vers; A halott

Négysoros

           Csehy Zolinak

A sors védőhálójába zuhanok,

szégyenkezve, hiszen ma sem kaptam el 

a véletlen hadonászó kezét, a 

véletlenét, aki nem tud hibázni.

Egyperces

        Örkény István emlékére 

János belelép saját jövőjébe,

mint mikor a friss hó belepi mélyen

a temetőt, ahol az apja nyugszik,

a fejfán öt éve felvésve az ő

neve is, meg az édesanyjáé, a-

kit a falu már vagy húsz éve temet.

János belelép saját jövőjébe,

odamegy a sírhoz, ám visszafelé

a saját lábnyomába lép, boldogan,

mintha elérte volna az északi 

vagy a déli sarkot, naponta gyertyát 

gyújt, tudja, egyszer biztos nem jön vissza.

A vers

       Wislawa Szymborska emlékére

Nem, nem az árnyak, a színek áttetsző

ruhája a vers, a tisztaság ellen-

próbája, a megismételhető, ős 

tökéletesség egyetlen hibája.

A lelkiismeretességet úgyis

kinövi magából, mint az előre

menekülő tapasztalatot. Csak a

legyilkolt állatnak van bűntudata.

Elvégre a bűntudat sohasem volt

egyenlő, jó barátaim, a lelki-

ismeret-furdalással, attól csak a

légypapíron nőtt a döglegyek száma.

A halott

A halott a hiedelem szerint el-

visz valakit magával, de nem a férj

a feleséget, hiszen a másvilágon

nem alkotnak párt, nem tartoznak egymás-

nak hűséggel, a házasság szentsége

már nem vonatkozik a halottakra.

A tapasztalás örökös szolgálat,

hazavágnak a lényegtelen dolgok.

A világosság becsukott szemét

kiböki a tű a szalmakazalból.