Szerelem

Любовь

Csend volt. Szelíd hullámverés előttem.

Búcsúzva ajkad húzódott mosolyra:

„Viszontlátásra, új találkozásra!”

Magad csaltad meg. Tudtuk mind a ketten,

Örök válásról szólt e búcsúest.

Lángolt az ég, bíborpirosra gyúlt.

Vitorla duzzadt, nyílt hajónknak út.

Sirályhad vijjogott a víz felett.

Merengtem, bú keblembe költözött.

Meg-megvillant hajónk hajnal tüzében

Lágy ringató smaragd habok között,

Mint hattyú kitárt szárnya, hófehéren.

S már kinn úszott a parttalan vízen,

S a sápadt-arany háttérben, az égen

Előbukkant egy felhő hirtelen,

S mint ametiszt kigyúlt szép égi fénnyel.


1901

A mágus

Маг

V. J. Brjuszovnak

Az ár süvölt, és itt találtok,

Mint lázadót, sötét köpenyben.

Vad váteszek szavára várok,

Mily titok lapul az egekben.

Megyek előre gyors iramban,

A szikla és csupán ti álltok,

S figyeltek prófétás mosollyal,

Konok, csillaggal ékes jósok.

A kerge század mind morajlón

Gördül tovább, s lázong az álma.

A hangotok most élesen szól

Hideg csúcson, sas vijjogása.

Lángglóriás, a keze karban,

Lenéz az unt birodalomra,

Idők felett áll moccanatlan,

Örök tavasznak ő a jósa.

1903

Hamu. Oroszország. Kétségbeesés.

Zinaida Nyikolajevna Gippiusnak

Elég, mire vársz, ne remélj már –

Szaladj tova, nép, te szegény!

Zuhanj ki az űrbe, oszoljál!

Jön évre gyalázatos év.

Sivár s akarattalan éra.

Anyácska hazám, ne morogj!

Ha árva s e puszta világba

Tered közepén zokogok.

Hol görbe, göröngyös a róna,

Hol zöldül a tölgy csapata,

S ha fellegek ólma gomolyba

Fogja, remeg a sora.

Ahol kuszaság mezején fut

És lázad a béna csapat,

A szélbe süvítve belézúg,

S a rongy ripityára szakad.

Az éjszaka kémli a lelkem,

Kilesve a dombja felett,

Kocsmáid, a sok buta leskel,

Az ostoba sárga szemek.

Halálnak ahol, s nyavalyáknak

Vezet gonosz útra nyoma,

Indulj neki űri világnak,

Orosz haza, drága haza!

1908

Háború

Война

Robbant a csend, mely zivatart előz meg…

Törzsek dörgő jaja magasba tört.

Borított, rokonit, kedveset, mindent,

Mint homokot pörgető ősidők.

Hát én? A múltban választ nem találok…

De hol lehet?.. Vagy nincsen is… Vajon?

Talán más földre vágynak – ki sem mondhatón --

Hol összefutnak mind a fényhullámok.

1914

Ki nem számítom

Не исчислю я

Marina Cvetajevának

Ki nem számítom,

Az ezüstfehér bánat milyen útra von,

A meddő gondok hol,

Milyen megdöbbentő magaslaton

Függenek

Én

Közöttük, hol

Versem suttogom –

Mely, ami majdnem művé hasznosult, azt

Megszakítva szól: –

Mit Ön mormol, ima –

Málnaízű melódia

És --

Legyőzhetetlen ritmusa!

1922

Induló

Мар

Legördül a függöny –menten

Leválnak alkonyi fények –

Görbülnek

Vén hegyi

Rétek

Erdei

Kékszínű

Élek,

Makacs ritmus, menetelve,

Vad szakadékot átlépek…

Magtalan

Zegzugos

Fények

Dermesztő

Fagyba

Lökések

Az utak hamuvá hűlnek;

Leszárad zöldje a fűnek…

Dagadnak

Görbülő

Térdek.

Lobogó

Századok

Égnek…

Süketek

S vakok

– Már végleg!

1924

Lángi Péter fordítása