Feuilleton azt se tudja, hol kezdje, annyi minden történt az előző fejezet óta. Mindenekelőtt újratanulja a ceruzafogást, újraszokja a papír fölé görnyedést.

Először boldog gyermekkoráról akarna írni. De a boldog gyermekkorról nem lehet írni, legfeljebb ezt az egyszerű mondatot: boldog gyermekkorom volt. Esetleg: nagyon boldog gyermekkorom volt. Vagy: azt hiszem, nagyon boldog gyermekkorom volt.

Biztonságban, nyugodt körülmények között, kényelmesen ül Feuilleton egy valaha szebb napokat látott zöld fotelban. A combjára rakott párnákra teszi az üres lapokat és a ceruzákat, amiket a házigazdától kapott.

A győri regény (részlet)

Második találkozásom Tündével jóval gyümölcsözőbben alakult, mint az első, és nem csak a teára gondolok, amit aznap éjjel főzött nekem szárított almából. Azt mondom, második találkozás, de inkább úgy kéne fogalmaznom, a második alkalom, amikor kölcsönösen észrevettük egymást. Hiszen ki tudja, hányszor esett úgy, hogy láttam egy piros kabátot vagy esőköpenyt felszaladni a kettes buszra, éppen akkor, amikor leszálltam róla, hányszor léptem be kávézókba, amelyek őrizték még néhány percig illatát a kapucsínók és tejeskávék fahéja között, vagy fogtam kezembe egy könyvet az antikváriumban, egy Perruchot-t például, aminek lapjai között lakott a hajszála, tehát teljes DNS-e a Grande Jatte vagy a Place de Forum színkavalkádjába rejtőzve.

Szűcs Krisztián – Szálinger Balázs: Ennyit tudtunk hozzátenni (Rózsavölgyi és Társa Kiadó, Budapest, 2018)

„A versek fájdalmakról és szenvedésről is szólnak, mégsem jelenti azt, hogy bele kell halni, ha az ember verset ír vagy verset olvas, nyugodtan lehet szórakoztatni is vele, hiszen mégiscsak a popkultúra része.” (Szálinger Balázs)

(Fodor Balázs: Kozmológiai állandó. FISZ, Budapest, 2019)

A vöröses űrben kijelölt pályán mozog egy űrszonda. Fodor Balázs első kötete, a Kozmológiai állandó egyszerre az űr, a szonda és a pálya is, de leginkább az ezeket összekötő mozgás könyve. Nagy vállalást vet fel és teljesít, amikor az ember arcát egy lencsén keresztül az égnek emeli, hogy megénekelje mindazt, amit a fénysebesség kirajzol.

(Závada Pál: Hajó a ködben. Magvető Kiadó, Budapest, 2019)

Kedvelt műfaj a médiában, a Ki mondta? típusú kvíz, ahol az olvasónak két látszólag teljesen különböző karakter aranyköpéseiről kell szerzőségi döntést hozni. Ebben a játékban egymás mellé kerülnek az Űrgammák, a miniszterelnök és a Való Világ szereplői is, és egészen megdöbbentő megoldások születnek. Ezen felbuzdulva én is elhoztam citátumomat, viszont csak azt kérdezem: milyen történelmi helyzetben hangozhatott el az alábbi sor?

(Székelyhidi Zsolt: Színült. Tipp Cult Kft., Budapest, 2019)

Székelyhidi Zsolt legújabb verseskötete tiszta élménylíra benyomását kelti. Szövegeiben a hétköznapokból kiragadott pillanatképeket sajátos metafizikai pátosz lengi be: szimbolikája és metaforahasználata átlényegíti a mindennapi történések, gesztusok, érzelmek giccshatáron lavírozó banalitását. A Színült a három évvel korábban megjelent Csurom folytatása, afféle ikerkötete. Beszédes a (túl)telítettségre utaló címek tartalmi hasonlósága, továbbá számos formai, tematikai párhuzam.

2019. november 15-én 11 órakor, a 19. alkalommal megrendezett Győri Könyvszalon megnyitójának időpontjában még a munkahelyemen dolgoztam, és a munkaidő végét vártam. Az érdekesnek ígérkező programokat online válogattam ki, nyomtatott műsorfüzetet csak pénteken szereztem be a helyszínen, és végül Dezső András, Dragomán György, Egressy Zoltán Háy János, Krusovszky Dénes, Mucha Dorka, Sütő Csaba András, Szabó T. Anna, Tolvaly Ferenc, Tóth Gábor Ákos, Vass Norbert kötetbemutatóira illetve az 5. Kortársasjáték drámaíró versenyre látogattam el a könyvszalon három napja alatt.

Elekes Károly Restaurált kép (Tunning 2017) című kiállítása

2019.11.18. – 2020.02.18.

Memoart Galéria

1136 Budapest, Pannónia u. 6.