Curriculum vitae
Nem fiú lett? Sebaj, lényeg, hogy egészséges.
Egy okos nagylány szól, ha éjjel bilire kell mennie.
Délelőtt a radiátornak lökte a Vilhelm Petit, beszélgessenek el vele otthon!
Azt hiszed, nem látjuk, hogy már megint túrod az orrodat?
Nem tudod mi az a trapéz? Tanácsköztársaság? Molekula? Intsél búcsút a középiskolának!
Éppen delet mutatott a nagy múltú bencés templom toronyórája. Ezért biztos voltam benne, hogy nincs dél. Ezután lesz, vagy elmúlt már. Ez az óra, legalább ötven esztendeje, amióta ebbe a városba betettem a lábamat, még sohasem a valós időt mutatta.
(Schein Gábor: Megleszünk itt. Magvető Kiadó, Budapest, 2019)
A Megleszünk itt a kortárs magyar próza egyik súlyos alkotása, korunk kórképe is egyben. A sorsával sodródó ember története, amely olyan kérdéseket feszeget, mint szabad akarat, öröklött sors, lázadás, vagy az egyéniség harca a tömeggel. A Megleszünk itt regény cselekménye két szálon fut: az író párhuzamosan vezeti Kiefer, az általános iskolai matematikatanár, és egy házaspár, Zoltán és Ágnes történetét.
(Mirtse Zsuzsa: Tizenhárom bűvös tükör. Mesék felnőtteknek, ill.: Békés Rozi. Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2019)
Különös könyvet vesz a kezébe az az érdeklődő, aki a Tizenhárom bűvös tükör olvasása mellett dönt. Az alcímében felnőtteket célzó kötet (Mesék felnőtteknek) paratextuális tényezői alapján és tipográfiai szempontból is a gyerekkönyv vizuális sajátosságait hordozza magán, sőt első ránézésre duplafedelű könyvnek – vagyis korosztálytól függetlenül befogadható kötetnek – mutatja magát.
(Baptiste Beaulieu: Mesék halál ellen. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2018)
Hogy telik egy átlagos hét a sürgősségi osztályon? Hogyan képes egy testileg-lelkileg kiszipolyozott rezidens még a nap végén is önzetlenül fordulni a másik felé? Vajon elég lehet-e az emberségesség, néhány jó szó, és a megrendíthetetlen hit ahhoz, hogy ha megállítani nem is, de legalább késleltetni tudja az elkerülhetetlent?
(Izsó Zita: Éjszakai földet érés. Scloar Kiadó, Budapest, 2018)
„Uram, ne add, hogy azt higgyük, nem létezel.ˮ (25.)
Izsó Zita harmadik verseskötetének borítóján egy az űrön át közeledő polip bámul az olvasóra. A háromszívű, tengerfenéken élő, legendás állat felbukkan egy-egy versben (A hús apálya, 15.; Az utolsó, 75.), ennek ellenére a borító mégsem sejteti a leendő olvasóval, hogy a szerző legutóbbi kötetét (Színről színre. Prae.hu ‒ Palimpszeszt, 2014) követően írt verseiből készültválogatást egytől egyig a félelem és a hiányérzet hatja át. A praktikusan kisméretű, könnyen hordozható könyv címlapján olvasható v_rs_k magánhangzó nélküli írásmódja némiképp sugallja, hogy a veszteség témája jelentős mértékben meghatározza a kötet tartalmát.
(Deák Botond: Belső létra. AmbrooBook, Győr, 2019)
„nem lehet ennyire személytelenül írni!”
Deák Botond költészetének egyik legjellemzőbb sajátossága a radikális szuverenitásigény. Versei karakterisztikáját a szabadság eredendő követelése formálja és teremti meg azzal a hangsúlyos ars poétikai belátással, hogy a költészet minimumfeltételeként értelmezett szabadság a poétikai térben csak a korszellem ellenében biztosítható.
(Kemsei István: És ne tovább. AmbrooBook, Győr, 2018)
Betöltve a hetvenötöt, mintha tudatosan törekedne alkotói életműve lezárására Kemsei István. Már az eddig vezető út utóbbi stációi, a gyűjteményes kötetek ebbe az irányba tendáltak (a tanulmányoké – Valamennyi időnk [2002], az esszéké – Róka a fűzfán [2007], a versprózáké – A vakond feljön [2013] és a műbírálatoké – 40 év, 40 könyv [2017]), s címével, jellegével ugyancsak erre utal újabb, válogatott verseskönyve is.
Az Áfra János és Závada Péter által 2019-ben elindított művészeti mozgalom a klímatudatosság fontosságára igyekszik felhívni a figyelmet. Többek között a projekt születéséről és céljáról, a klímaválsággal kapcsolatos személyes és közös felelősségről, valamint a fennálló krízis írásra gyakorolt hatásáról Ferencz Mónika kérdezte az ötletgazdákat.
Tájak és emberek – Varga György életműkiállítása
Győr-Moson-Sopron Megyei Kereskedelmi és Iparkamara – Art World Hungary Egyesület
2020. február 4 –március 27.
Varga György fotókiállításának megnyitójára készülve a bemutatásnak és értelmezésnek azzal a felismeréssel szembesültem, hogy egy életműkiállítás jóval komplexebb megközelítést igényel, mint egy művészeti programot, egy pályaszakasz lezárárását prezentáló tárlat. Hiszen utóbbi esetben jellemzően egy, a fényképészt aktuálisan érdeklő téma köré szerveződnek csak a képek, értelmezésük egyértelműbb a befogadó számára. De egy tíz éves időszakot bemutató kiállítás már több ennél, hiszen itt a téma, még inkább témák mögött már sokkal inkább a művész általánosabb érdeklődése, a fotózással kapcsolatos művészeti program, ha úgy tetszik ars poetica az, ami meg kíván nyilvánulni. A fényképész és a világ kapcsolata. A saját, és a fotózás lényegéből fakadóan az a tér, amelyet érzékel, amelyet szemlél.
Február 21-én este hat óra ötvenhét perckor érkezem a Ráday utcához közeli Itt és Most Közösségi Térbe. Szerencsére néhányan rögtön megnyugtatnak, “még nem kezdődött el”, így van időm megkeresni a tökéletes helyet, ami megfelelő a jegyzeteléshez. A FISZ - Éves Termés rendezvényei bemutatják a 2019-es Móricz Zsigmond-ösztöndíjasokat. Az ösztöndíjat 2019-ben 13 alkotó nyerte el, akik közül 12-en részt vesznek a programsorozat eseményein. A tizenharmadik Nagy Hajnal Csilla külföldi tartózkodása miatt sajnos nem tud jelen lenni. Első alkalommal Ferencz Mónika, Szendi Nóra és Horváth Veronika mesélnek éves munkájukról és bemutatják az eddigi termést.