irodalmi folyóirat évente hatszor
Láttam /a hét anyához / mérten is átlagos / nőket/ gyomrom / hét sarkában. / Boruk, / bárányuk,/ hangszerük / csöndben / kitéve. / És a csönd végén / számból / tömény füst / tört fel, / amit / a bennem mérgedő / fújt ki belőlem.
A széleket épp csak befejezve, / dobozba söpörve, / behányva a szekrény mélyére, / darabjaim szétszóródva is. / Az elhagyatottság lebontható.
Az elhagyott kertekben itt-ott / búzaszilva hajlik a hombár oldalára,/ veszetten ugatnak a kutyák,/ a kanyarban felújított, fehér porta:/ a Nyugdíjas Hollandok Háza (így hívtuk), / egy nyugodtabb élet reményében jöttek át/ (gyerekként is gyanús volt ez a narratíva).
Az angyalok karja csuklóban törött szét / itt hagyták pici aranykezüket,/ aranyvérük el-elcseppent, / az avarban megkeresheted.
Ami zöld volt, rég lekaszálták. / Gyönyörködj a kiégett csonkokban! Sorfalat állnak / a csenevész fák, miközben tarkódat fényöklök verik. / Ideje volna új nevet adni a nyárnak.
etetem ezt az agyat a testem benne hogy lehordja
amit már befogadni lebontani elfogadni nem lehet
Ismerem azt, ahol laksz: / se kerítés, se csengő, se kapu. / Próbáltál kint tartani, / nem vérebbel, hanem padlónyi vérrel.
A taxi kényelmes tempóban araszolt a körforgalom felé. A volánnál középkorú férfi ült, a fejébe csapott fakószürke sapka alatt halántékán gyöngyözött a verejték, bő ingén mindkét hónaljnál egyre növekvő izzadtságfolt. Egy-egy csepp az arcán is legördült, gyorsan odakapott, hogy mielőbb letörölje.
Vasárnap délelőtt van, és anya rántottát süt. Ez azért furcsa, mert már mind reggeliztünk, de egy tojás különben sem lenne elég senkinek. Kivéve a sünit, aki a konyhaasztalon kuksol egy dobozban. Amilyen pici, biztos jól fog lakni az egytojásos rántottával.
Ethan Hawke napjaink egyik legérdekesebb és legértékesebb hollywoodi művésze, aki bő harminc éves pályafutása alatt kamasz tehetségből X-generációs bálványon át a midcult filmek saját útját járó, szimpatikus hőse lett. A sokoldalú művész azon kevesek közé tartozik, akiket fenntartások nélkül értékteremtőnek nevezhetünk, ráadásul épp különösen jó szériában van: színészi és rendezői karrierje szárnyal, miközben harmadik regényét adta ki. A sötétség ragyogó sugara ráadásul szépirodalmi igényű, lendületes stílusú, élesen őszinte önvallomás, ami nemcsak a színész rajongóinak, hanem a színházi világ és az emberi drámák iránt érdeklődőknek is érdekes olvasmány lehet.
Filozófiai eszmefuttatás vagy kirakós játék a szavakkal? Kultúrtörténeti kalandozás vagy időutazás? Mágia vagy valóság? Szerelmi siker sztori vagy tragédia? A Quichotte mind egyszerre; egy mű, amelynél sosem lehet tudni, hogy éppen halálosan komolyan, vagy a legnagyobb könnyedséggel kell tekinteni. Megszokhattuk ezt az olvasóit mindig meglepő, sajátos látásmóddal rendelkező Salman Rushdie-tól. Az indiai származású brit író a mágikus realizmus nagy alkotóinak egyike,mesébe illő élettörténettel.
Vasy Géza elemzői-értelmezői életművében – többek között Illyés Gyula, Nagy László vagy Sánta Ferenc mellett – fontos szerep jut a Kilenceknek is. Esetükben a kiváló irodalomtörténész kitüntető figyelmének oka nemcsak a szerzők iránti rokonszenvben és barátságban, a nemzedéki, szellemi közösségben keresendő, de talán a szakmai kíváncsiságban és érdeklődésben is, hiszen formálódásától követhette nyomon a csoport és egyes tagjai immár több mint fél évszázados alkotói útját. Nem véletlen, hogy kapcsolódó írásai gazdagítják leginkább a költőtársaság recepcióját; a szemtanú és kortárs hitelességével láttatva megmaradásért vívott küzdelmüket, szándékos bomlasztás és belső bomlás elleni erőfeszítéseiket, példás összefogásukat.
A jól elkészített történet hivatalos elképzelései ellen megy most Nádas Péter, Vergiliusként vezet a hatvanas évek zaklatott, szabadság nélküli világába. Ez a könyv a terméketlen fájdalom könyve, nélkülözi a szépség vízióit. A Rémtörténetek narrációs technikája és nyelve legalább olyan felkavaró, mint hősei élete, akikben egyvalami közös, nem választhatnak jó és rossz között, mert a választás privilégium, amivel ezek az emberek nem rendelkeznek. Nekik csak sorsuk van. Ezek után a címet kell legkevésbé megmagyarázni.
Grecsó novelláskötetét a térrel, idővel és az elbeszélői tekintettel folytatott játék jellemzi. A kötet négy fő ciklusból áll, közöttük időrendbeli fejlődés figyelhető meg. A novellák fókuszpontjában először a falu, a család történetei állnak, a kötet vége felé haladva a hangsúly eltolódik az elbeszélő személyes jelenére, a kórházlátogatások, kezelések leírására. A Fehérben fehér párhuzamos történetekből áll, az Örökrangadó az egyéni emlékezet helyszíneihez kapcsolódik, az Istennek nehéz pedig azt mutatja meg, hogy mi történt (történhetett) másokkal egy adott időpontban. Az utolsó ciklus, a Lombikok nevezhetők karanténtörténeteknek, pillanatfelvételeknek is.
Katona Ágota első verseskötetében mintha szélsőségesen különböző világok találkozásának lenne tanúja az olvasó. A természetből egyre nagyobb szeleteket hasító urbánus környezet tipikus helyszínei (legyen az belvárosi kerület, telek, kastélypark, fokozatosan beépülő erdő és rét) egészen más világot idéznek meg, mint a görög-római antikvitás vagy a kereszténység kulturális nyomait és szertartásait felelevenítő szövegek.
Székely Örs első kötete könnyű könyv, de nehéz olvasmány. Könnyű, hisz alig 40 oldalnyi verset tartalmaz (abba most ne menjünk bele, hogy ez pontosan hány darab önálló szöveget jelenthet, hisz ezt a kötet szándékoltan elbonyolítja, és fraktálszerűen képezi meg az egyes részek és szövegek alegységeit), így más kortárs verseskötetekhez képest kifejezetten vékony, de nehéz, mert a kötet szövegei olyan terültre vezetik az olvasót, ahol az eligazodáshoz újfajta befogadói stratégiák szükségesek.
„A nő arcához emeli az ecsetet, egy pillanatig habozik, majd lassan végighúzza a száj egyik sarkától a másikig. Az ecset szálai kárminvörösek lesznek. Egy ideig nézi, aztán bemártja a vízbe, és tekintetével megint a tengert fürkészi. Az asszony ajkán ott marad egy kis sós íz, és nem gondolhat másra, mint »tengervíz, ez az ember tengerrel festi a tengert« – s beleborzong.”
(Alessandro Baricco: Tengeróceán, ford. Székely Éva)
Turczi István a későmodern költők mintájára pályája során folyamatosan fordít verseket, méghozzá meglehetősen különböző kultúrák irodalmi terméséből. Ausztrál, finn, skót és izraeli költők szövegeinek magyarítására vállalkozik. Erről a Palatinus kiadó gondozásában 2009-ben megjelent Minden ablak nyitva. Válogatott versfordítások 1984-2009, valamint a Scolar Kiadónál 2021-ben napvilágot látott Utazás törölve. Egybegyűjtött versfordítások című kötete (is) tanúskodik
Gőbölyös Luca Himmel und Hölle című kiállítása
2022. 06.28. – 2022.07.24.
Fészek Galéria
1073 Budapest, Kertész utca 36.
Kiállított videók:
Himmel und Hölle 2017
Human behavior 2007
Over the rainbow 2022
Void Traces of Existence 2022
Csütörtök (július 14.)
Már kora reggel elviselhetetlen a hőség, én meg úton vagyok a XIV. Véneki Alkotótáborba. Tavaly kihagytam, pedig a kezdetektől, minden évben ott vagyok. Már Kelenföldön késik a vonat, de legalább a legkondi működik. Kiss Dáviddal a győri vasútállomáson találkozom, pont úgy ért be az ő vonata is, hogy nem érjük el a véneki buszt. A következő meg csak órákkal később indul. Kávé, telefonálgatás, végül szülői segítséggel, autóval érkezünk a zsákfaluba.
1857 februárjában David Hower, a szegény, nagycsaládos cipészmester, kifogyva munkából és pénzből, sok kagylót szedett a Paterson városa melletti Notch patakból. Evés közben rendkívül sok kemény anyagot talált bennük. Először eldobta őket, de végül néhány darabot egy ékszerész rendelkezésére bocsátott, aki huszonöt-harminc dollárt fizetett a szállítmányért.
Ha magas hegy csúcsára felkötnek, / Édesanyám, Óh, édesanyám! / Tudom, ki szeret, ki keresne meg: / Édesanyám, Óh, édesanyám!