(Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2018)
Mán-Várhegyi Réka 2014-ben robbant be az irodalmi életbe Boldogtalanság az Aurora-telepen című többszörösen díjnyertes novelláskötetével, majd ifjúsági és gyerekkönyvek után a Mágnesheggyel tért vissza a felnőtt szépirodalomhoz. A Mágneshegy szorosan követi az első kötetet, olyannyira, hogy története a Boldogtalanság… címadó novelláját dagasztja fel. Az ott felbukkanó szereplők, életproblémák, helyszínek térnek vissza a Mágneshegyben, ezúttal külön-külön történetszálakat, hátteret, ok-okozati viszonyokat kapva. Így tehát a Mágneshegy kicsit maga is olyan, mint egy novellaciklus, amelyben három-négy szereplő külön fejezetekben tárgyalt, kiragadott élethelyzetei nyomán rajzolódik ki egy nagyobb egész. Ami közös a Mágneshegy szereplőiben, az a küzdelem a boldogtalansággal, a többre és jobbra vágyakozás – ezek a vonások pedig szintén a Boldogtalanság az Auróra-telepen általános hangulatát idézi.
(Juhász Tibor: Salgó blues. Scolar Kiadó, Budapest, 2018)
Úgy vagyok a bluesszal, mint a chardonnay-vel, régen nem szerettem, ma pedig élek-halok érte. Azt hiszem, meg kellett érni hozzá, fel kellett nőni. Mind a kettőnek mélysége, karaktere van, amit fiatalabb koromban nem éreztem. Vannak persze olyanok, akik kifinomult érzékkel, már egészen fiatalon értik, élvezik, sőt művelik is. Nekem ilyen Juhász Tibor, aki ugyan nem blueszenész, hanem író, költő, a 2018-as Salgó blues szerzője, de nagyon érzi a bluest.
(Szécsi Noémi: Egyformák vagytok., Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2018)
Ezt a mondatot a regény főszereplőjének mondják, és ezzel ki is van jelölve a tér, amelyben a mű mozogni fog. Az író általában olyan életvilághoz nyúl, amelyet ismer, vagy vágyik ismerni. Nehéz feladat, hogy a létezés egyedi tapasztalatát kiterjessze a regénytér minden pontjára, mert a regényvilágnak rejtetten, de mindent magába kell foglalni, hogy a fikció többet jelentsen önmagánál, és ne zárványként működjön.
(Jenei Gyula: Mindig más. Tiszatáj Könyvek, Szeged, 2018)
Jenei Gyula legújabb kötete több szempontból is a 2014-ben megjelent válogatott és új verseket tartalmazó Mintha ugyanaz folytatása. Ennek szembetűnő bizonyítéka, hogy legutóbbi gyűjteményéből három szöveg is bekerült a Mindig más versei közé (leszámítva néhány tipográfiai, valamint tördelésbeli változtatást, a szövegek azonosak). Emellett számos kisebb idézésre, parafrázisra lehet felfigyelni a két könyv összeolvasásakor. Így például az új kötet Fényképek című verse a 2014-es válogatásból emeli és írja át Az időben rend van vonatkozó szakaszait. Konkrét szövegegyezéseken túl a tematikus és motivikus megfelelések sem hagyhatók figyelmen kívül. Megállapítható, hogy Jenei költészetének visszatérő eleme az emlékezés (kifejezetten a gyermekkor felidézése), tágabb értelemben pedig az idő működésére, annak múlására adott lehetséges reflexiók. Követve ezt a narratívát, az új kötet teljes mértékben az időérzékelés, illetve az emlékgyártás koncepciójának rendelődik alá (amint ezt a kissé didaktikus alcím is jelzi: az „emlékezet verseibe” nyerhet betekintést az olvasó).
(Szabó Imola Julianna: Lakása van bennem. Jelenkor Kiadó, Pécs, 2019)
Szabó Imola Julianna harmadik verseskötete Lakása van bennem címmel a Jelenkor Kiadó gondozásában jelent meg. Tiszta, egyszerű kötetképet mutat, a borító kettétört tojásából mohaszerű fák sarjadnak. Ez a csupasz természetesség a versekre is jellemző. Rövid, vágott mondataik ellenére – vagy talán éppen azért ‒ nehéz elérésű, bonyolult szerkezetű szövegegyüttes áll a finom, légies illusztrációk mellett. A grafikák maguk is a szerző munkái, visszafogott eleganciával futnak végig a köteten és hozzájárulnak a gondosan szerkesztett természetmotívum atmoszférájához.