Marno Jánost esszéíróként, kritikusként, szerkesztőként és műfordítóként (pl. Paul Celan fordítója) is ismerhetjük, ám elsősorban költő. Együtt járás című, 1987-es debütáló kötete óta több mint tíz verseskönyve jelent meg, tucatnyi díja és kitüntetése van. Mégis kánonon kívüliként tartható számon, nem sorolható be sem a posztmodern, sem a neoavantgárd, sem más irányzatokba, legfeljebb a poszt(neo)avantgárdot szokás emlegetni vele kapcsolatban. A poszt-neoavantgárd magatartás jellemzői (1981) – Erdély Miklós kilenc pontja – tulajdonképpen leképezi Marno János művészeti programját, beleértve az utolsó deklarátumot is: „A szervezkedés, intézményesedés minden formájától tartózkodjon.”
Elolvasom