Bretter Györgynek is
Tisztelt Ön, aki most itt áll, talán térdel, esetleg fekszik!
Örömmel köszöntjük, hogy Ön megérkezett, hogy itt van!
Ön saját elhatározásából, a szabad akaratából döntött.
Szabad akaratához Önnek joga van. Az Ön joga szabad.
Szabad jogával élve Ön nem csupán jó, hanem jogos döntést hozott.
Tudjuk, hogy az út, amelyen végigment, hosszú és kacskaringós volt. Nem kímélték a nehézségek. Az akadályokat leküzdenie komoly erőfeszítést igényelt. A csábításoknak, a kísértéseknek ellenállnia pokolian nehéz volt.
Csak az ér el idáig, aki eléggé elszánt és erős.
Ön elszánt és erős.
Borleves
Amikor kicsi voltam, természetesnek találtam, hogy a karácsonyi borleves rózsaszínű. Halványbordó. Tüdőszínű, ha nagymamát kérdeztük. Habár, ki tudhatta megmondani, milyen színű a tüdő? Milyen tüdő? Emberé? Állaté? A haltüdeje például – ha ugyan a belsejében elhelyezkedő, levegővel teltfurcsa buborékot tüdőnek lehet nevezni – fehér. A vasárnapi húslevesbenfőtt tyúktüdő inkább barna. Idegenkedtem tőle eleinte, mígnem egyszerleküzdöttem ösztönös ellenszenvemet, és meg kellett állapítanom, hogy jó az íze. A színe egyáltalán nem érdekelt. Attól fogva iparkodtam, hogy nekem jusson az egyébként csekély népszerűségnek örvendő farhát nevűdarab. Nagymama lemondott róla, pedig addig az övé volt. Eztán már bekellett érnie a nyakkal, kaparóval. Beérte ezekkel is. A többiektányérján maradó darabokat is jóízűen megette. Nem zavarta egy féligmegrágott hús, vagy egy nem egészen hibátlanul leszopogatott csont látványa.
(Fliegauf Gergely: mentem, álmodtam. Jaffa Kiadó, Budapest, 2022)
Fliegauf Gergely curriculum vitaejének ismeretében egyik
képzettségéből sem következik egyenes úton élete első könyve, mégis köze
van mindegyikhez, a büntetés-végrehajtáshoz, az emberjogi
képzettséghez, a pszichológiához, a többi diszciplínáról nem is
beszélve. Az lenne fura, ha Fliegauf nem írt volna könyvet. Minden
hagyományos szépirodalmi olvasásmódot el kell felejteni, ha kézbe
vesszük a kötetet, ami arra a feltevésre vonatkozik, hogy lesznek
szereplők, konfliktusok, szerelem, még talán halál is, és a fikció
erdejéből katarzissal, vagy legalább kisebb megelégedéssel, de végül
kitalálunk, és többet tudunk meg a világról, mint a könyv elolvasása
előtt.
(Bernáth Zsolt: Lemezbolt a Szent János utcában. Cerkabella Könyvkiadó, Szentendre, 2021)
Amennyiben egész évben tervezgettük a nyaralást, ám a ráfordítható összeg csak nem gyűlt össze – jó hír, kis pénzből is lehet nagy utazásra indulni. Mindössze egy könyv áráért eljuthatunk a lélegzetelállító Málta szigetére, megcsodálhatjuk természeti és épített nevezetességeit, ismerkedhetünk a nyelvvel és a kultúrával, sőt, még kulináris élményekben is részünk lehet. Ha mindez nem lenne elég egy kellemes nyaraláshoz, még mindig adott a lehetőség arra, hogy belekeveredjünk egy, A Da Vinci-kódot idéző kalandba.
(Sztercey Szabolcs: Plüssbolygó. Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2021)
Sztercey Szabolcs második kötetének fókuszában az ember áll. Mondhatnánk, a tematikát tekintve semmi unikalitás nincs a Plüssbolygóban, azonban Sztercey kitágítja, meghajlítja a teret, átlépi a dimenzióhatárokat; lét és nemlét között oszcilláló entitásokat hoz létre, miközben végig a teremtésről, társadalmi kapcsolatokról és az én fejlődéséről, azaz végeredményben az emberről beszél.
(Borbély Szilárd: Bukolikatájban. Idÿllek. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2022)
A Bukolikatájban figyelemre méltó irodalmi vállalkozás: érdekessége az, hogy a görög-római mitológia kódrendszere felől közelíti meg és feszegeti az önéletírás határait. A versek 2009 és 2013 között keletkeztek, néhány megjelent folyóiratban is. A kötet három részből áll. Az első és az utolsó rész ugyanannak a versnek variációja (Gyászvers Szuromi Lajos halálára), viszont a keltezés eltérő: az első vers végén „Tata, 2010. augusztus 9‒10.” olvasható, az utolsónál a dátumjelölés nyitott marad (2010‒), talán azért, mert a gyászvers alkalmi versnek tekinthető, viszont a gyász maradhat lezáratlan
(Danyi Zoltán: A rózsákról. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021)
„Miközben hallgattam őket, egyszer csak a párhuzamosok jutottak az eszembe, arra gondoltam, hogy a párhuzamosok a háborúban találkoznak”. (415.)
A rózsa illatos, ám tüskés virág, óvatosan kell közelíteni hozzá, mert felsért, a seb pedig könnyen elgennyesedhet. A rózsa nem támad, csak védekezik, élni akarja virágéletét. Mire elég a védekezés abban a társadalomban, ahol megtörténhet és meg is történik, hogy egy reggel gyilkos háborúra ébredünk?
