Tizenkettedik évfolyam

2022/5

irodalmi folyóirat évente hatszor

Turczi István

Janáky Marianna

Gyönyörkollázs

Janáky Marianna könyvinterjúja Turczi István Erotikon című kötetével


Negyedszer feküdtem le veled az évek alatt.

Szerelem volt első látásra, miközben olvastalak.

Kicsit nagy voltál, így kezem kevésbé szeretett,

de agyam tiéd lett rögvest.

Ne nevess, élvezz,

nézz belénk erotikát szerető-olvasó!

1.

Könnyedén levetkőzött hiúság, naivitás

csak kondoleálásra vár?

Aki többet elvesz, mint amit ad,

az veszt, ha a vágypercek elmúlnak?


Kölyök-tudatom

lassan leomló kőrengetegei közt

jaffát szürcsölve ücsörög Éva

és unatkozik

Egy kis szobor tűnik fel az idő kőrengetegében: befont hajú, redőzött ruházatú nőalak,

a vállán madárral. Lehetne leány is, olyan légies.

Blúzodon át láttam kamaszkorom

egy pókhálót bámultunk

a fészer deszkarácsain behulló

meleg szeptemberi fény

félig felhúzott szoknyád

ráncain pihent

titkaid kitárva

tested puha abroszán

csoda, hogy fennakadt szemem?

Finom mozdulatok szirmába burkolva

gesztusról gesztusra távolodsz tőlem

adj még időt ––– félreteszem a józan észt

Képzeletünk aranyörvényein az élet

kamaszos, buja semmiség volt csupán.

(Nem tudom mire vélni, de)

visszaszökdöstek hozzám szanaszét-perceim,

újra enyémek lettek rezgéseid,

nyakamra kúsztak pillantásaid,

a teremtés minden vakmerő

korszaka ott hullámzott testeden.

ifjúságom rovátkái szétroncsolódtak nyakamon

nem érzem már a tavasz vetkőztető ujjait

Ha TE útra kelsz

ki lélegzik majd helyettem

Déli nap pingálja gyűrött képemet.

Még nem lohad fényűző kedve.

…A posztmodern

utcakövektől, áttetsző blúzoktól, és a kávé

illatától mindig szociábilis leszek. Ha tehetném,

keblemre ölelném a pincért, azt a szemközti szőke

nőt, és persze az emberiséget.

Egyre zsugorodik bennem a vadász-szenvedély.

A gyönyör eszméje nem időszerű.

emlékeink leplén fekszem kiterítve

nyelvemen csak felboncolt szavak

történetünk kitakart tetemei

…Ma mint egy őrült gyík száguldoztam

…a motor felüvöltött a számban

…betonba tapostam indulataimat

távolodó mosolyod célkeresztjén fekszem

emlékeinkhez szíjazottan könyörtelenül kiterítve

tegnap még álmodni se mertem volna

hogy egy csapzott hangulat mára íly könnyen elvehet

üvölteni szeretnék a fejemet a falba verni

de torkomban szétfröccsennek az indulatszavak

s csak a szégyen kiadós kortyait nyelem

tiltott gyümölcsök íze édesebb nekem

ha jön egy Éva

s ragaszkodik a fügefalevélhez

Nincs bennem semmi a halhatatlanok

hűvös modorából

hiába is menekülnék: árnyékként követnek

g y a r l ó s á g a i m

…Magamnak megbocsátanom a legnehezebb


2.

Érzékek irodalma, mint parazita benned.

Mivé lesz,

ha a megcsalt okos száj, akár a vagina

keserű és száraz?

Van nemi szerver,

ami kiveri izzadva,

ha meg akarod érzelemagyát fejteni?


Úgy kezdődtél, mint egy vers:

kapóra jött kihagyhatatlan rímhelyzetben,

amikor jambikus lejtésű combjaidon

vitorla se, szoknya se feszülhetne szebben.

Hullámzó hajad szőkén foszforeszkált.

Megigézett egy okosság formájú fenék.

Csípőd maga volt az őrjítő ingajárat.

De hol volt még az utazósebesség?!

Terpesztett lába nem tűr ellentmondást.

Alulról szép igazán a felfogása.

„Hatnékom van”, szól, aztán elharapja

a következőnek szánt mondatot.

Polip-kézzel nyúl nadrágom felé.

Gombolkozom, tehát vagyok.

Te csak szolmizálsz kitartóan tovább.

Így kiéneklem a magas cé-t, nem vitás.

Ficken wie ein Weltmeister, zihál az

ügyeletes nyelvzseni, mialatt újra elment.

Versben dícsérem maximalizmusát.

Légy kíméletes! Neked minden férfi

először terepágy, átgázolandó vadon.

Jól ismered a rohanó vér metrumát,

már kísérleteztél néhány grandkanon.

Ami éhes vándornak a látványkonyha,

az vagy nekem fényfonálon, csiklórepülésben.

…A hús gerillája vagyok. Nincs visszaút.

Nem robbanthat ösztönbankot,

aki a türelem kényszerzubbonyába bújt.

„Ne éld belém magad!”

Hosszú volt egyedül és biztos, megártott,

ne vedd zokon, ha ennyire közelről

megint rózsaszínben látom a világot…

…”Új cseleket vess be, ha dugni akarsz!”

Geile Dicke, Spermadusche, vazze, hozzá

ánusz-bónusz: Arschfick zum Dessert.

Az okker-nap mégis őfelé fordul.

Lassú fény csöndjét szívja szája.

Kimondatlan, belső szavak

hullnak teste panaszfalára.

Ma megint kilüktet benne a vérparancs.

Kibúvót hiába keresnék, a mesémbe lát.

Lassan felkerülök a veszélyeztetett fajok

listájára, ha nem vigyázok.

Ahogy percről percre nő a kínálati piac,

támadásba lendül ösztön és akarat.

Sólymocskák, peckecskék, löcskendik,

cégéres vétkekben járatos puncogók,

húgyivók és ebseggűek, szöttyentők

és szekundások, lusztig önként véradók,

gyertek,

…úgy

veszíteni, hogy mégse győzz: kegyetlen érzés.

Szedjem már össze magam.


3.

Felakasztani az emlékeket lehet,

vagy akkor lógni kell magány-kötélen?

Mi lesz, ha

a vágy-horog keresi majd soká,

és megtalálja az elbújt halacskát?


Odavagyok a magányért. Gyakorlom

a közönyt; végre megnyugszik a vérem.

A szemközti falon még vagina-intarziák.

Egyedül fekszem ittfelejtett melegében.

Mit szépítsem, a hiány mértékegysége lettél.

Pontosan olvasom mozdulataidat,

és a tested, akár egy curriculum vitae.

Tudjuk egymástól, amit lehet. Nem

vagdalkozunk vitáktól feltüzelten, hiún.

…Szemem elhasznált már minden tárgyat.

De a látványodon nem lehet úrrá semmi.

Vibráló árnyékod a falon önéletem rajza lett,

okom van egy hangyányit szelídebbnek lenni.

…Írás közben is te lebegsz a szavak fölött.

Mi lesz, ha elveszítelek? Szeress, míg nem késő.

És engedd, hogy megíratlan rekviemek helyett

szeresselek.

Egymásnak esünk. Ómagyar mánia.

Ajzószer gyanánt combjaid közé

befúrom fejem. Hatékony aromaterápia.

Kedvelem magamat benne.

Al-bérlője lettem.

…Virágot is vettem, meg szivecskés párnát.

Nem vagyok normális, de komolyan. Az

agyukat szétröhögnék, ha ezt a haverok látnák.

itthon vagyok, itt vagy, s hogy én rámvetett,

izzó pillantásod mátrixában újra létezem.

Megjött neki. Késett, mint az örömhír.

…Amióta együtt vagyunk, ez megy.

…Elszántságom egy sorozatgyilkosé.

Szerelemféltésből, megfontoltan.

…Megjött neki. Hiába akartam. Imádkoztam.

Ma éjjel leiszom magam; volna rá ok.

Ilyenkor érzem azt, hogy tagadásban éltem,

és most is, régóta Isten háta mögött állok.

ki tudja agyunkban mennyi az egy cm2-re

jutó bevallott boldogság-hányados

Szavakkal rólunk nem mondhatok

többet. Senkinek senki a társa.

Hajnalt érzek a levegőben.

Kezdődik a gyönyör újrafelosztása.


4.

az elutasítás sokáig világít,

vibrál is egy idő után,

bár soha nem felfedezhető,

hisz pénzben nem mérhető,

nincs rá forint, dollár, euro,

csak az elvesztett szeretkező-szeretet

tudata?

talán kávészínben, sötétedéskor megírható,

– az új lélektestnek mindez jót tesz egyszer?

A reggel összetintázta az álmaim. Teavilágos van,

óntányéron hűl a hold, az ablak üvegén

ezeregyéj-intarziák. Bárcsak itt lennél,

…Meglátnád,

hol is hagytad magadat bennem.

A világ,

akár a kitárulkozó női test,

ősidők óta felfedezésre vár.

A költészetre, ugye, nem lehet táncolni,

nem könnyen ehető, nem mindig divatos,

kocsit sem lehet venni rajta, és parfümillata

sincs. A költészet olyan, mint az ágyba tévedt

szentjánosbogár: akkor is világít, mikor

elkelne egy kis szolidáris sötétség.

…Széttáruló, fekete vadon pihetánca!

…Vénusz dombjáról Neander völgyébe

lassan ballagok,

tested egy barlangrajz, s én

az ősember vagyok.

Ezt a nőt nagyon.

Mint egy kontinens, lassan elindul.

Ring a csípő, feszes és eltökélt,

…Hiszek az egy test-egy vétek igézetében,

a ritmikus megsemmisülésben.

…életem úgyszólván egyetlen

hímvesszőfutás

megíratlan test-legendák keserves sora


5.

kismellű szép nő-babák,

Eifert János fotó-remake csodái

szemet vizsgáztatnak.

kimondhatatlan

öt csillagos álom-vágyak.

gyönyörük leírhatatlan,

megfotózhatatlan, mint a színek

és a tiszta nőtest-szerelem?

…csak egy menekülés van,

csak arra kellenél mire jobbára én neked:

megmártóznánk érzékeink holt-tengerében

Lehull a fürdőlepedő.

Csillogó gyöngyeit a romlás kitárja.

…Ezüst szilánkokra bomló kontúrjaid

felnagyítják tested, mely mint a medúza,

lüktetni kezd, és kitölti a geometrikus csendet.

…megmutatlak a világnak, engesztelésül.

Megőrjít ez a nő, nélküle mégis

fél-ember vagyok; fél-fi.

Már előre rettegek, mi lesz,

ha a test poklából egy napon kilép,

megrázkódik, s mit sem törődve buja

mítosszal, reflektorozó legendákkal,

áthajol a boltozatos szerep-szivárványon

és letépi arcát?

Alul nem visel semmit, látod, s amint kitárul,

még kínzóbb a feketeség.

Elérhetetlen közelségben tintahalak

úsznak ki és tűnnek el

ágyékod démonpárnájára hajtom

munkában megfáradt dolgos fejem

hajamba az enteriőr kedvéért

néhányszor bizalmasan beletúrsz

(kérlek többet ne tedd tudhatod

ez nem a te felszentelt előjogod

és különben is)

hetente egyszer érzelemmentesen élek

ráadásul mocskos a fantáziám

Bezárultam; egy új áhítat önzésére várva,

álcázott, kényszerű megsemmisülésben.

(már megint az idő: bekormozza a lelket),

A meztelen video-tájat betölti mégis

a kedves arc ezer bűnös

változása.

Megörökítem azt a pillanatot

mikor először belémmartál

lekapartad minden hiúságomat

kitakartad az indulataimat

feldúltad hím-nyugalmamat

elhitetted velem hogy létezel

s ágyékodban a csend szendergő

sejtjei gerincvelőmig hatoltak

aztán kinevettél és megsirattál

a megismerés gesztusai türelmed

nedves fészkébe süppedtek

meghallgattál és elhallgattattál

kiforgattad érzékeim kígyóköpenyét

és kimetszetted belőlem a szerelmet

n ő s t é n y ! Te szunnyadó szerelem-kaptár!

…Könyvekhez szokott szemedről a figyelem kérgét

fokozatosan lefejtette az éj.

Tested már lusta, leeresztett léghajó;

homlokodon közös gondjaink ráncolódnak.

…de nincs menekvés: szemgolyódon

szétfreccsenve, tükörsimára fényesedetten,

magatehetetlen embriópózban

viszontlátom magamat.

…Az éjszaka maratoni csendjébe borulva

rácsos pilláidon madártoll szöszmötöl.

Mint sündisznó, ha az ember belebotlik,

s a játékhoz amúgy semmi kedve:

összegömbölyödsz.

Mozdulataidba szőtt éber álmaim most szíved tájékán köröznek,

egyre szaporább dobogása jelzi csak,

ilyenkor is tudod: szeretlek.

…térképpé rajzolódtak bejáratlan útjaid.

az egyszeri és örök mélység narkotikuma


69.?

………………………………………………………

………………………………………………………..

Nem, nincs már kérdés! Vége!

Szeretlek, kérdéseimmel szeretkeztem veled.

Beleestem én is a függőségbe,

könyvvé, Tiéd lett a szenvedélyem.

Maradsz, mint egyetlen

szeretőm-könyv, még

ha utolsó kérdésemre választ soha nem is adhatsz.


Turczi István

Turczi Istvan
1957-ben született Tatán. József Attila-díjas, Babérkoszorú-díjas és Prima Primissima díjas magyar költő, író, műfordító, szerkesztő, irodalomszervező, a Parnasszus költészeti folyóirat és kiadó alapító főszerkesztője. Legutóbbi kötete: Reggelre megöregszünk (Scolar Kiadó, 2022)
Bővebben

Janáky Marianna

Janáky Marianna portré
1955-ben született. Makón él. Ötvenhárom évesen kezdett el írni. A legutóbbi kötetei: Egyesüléseim könyvekkel 1-2. (könyvinterjúk), 2023. Civil kezdeményezésként 2018-ban létrehozta az Osvát Ernő-díjat.
Bővebben