Könnyedén emelkedünk / a magasba, ha úgy adódik, / csupán döntés kérdése az egész, / elképesztően öregek és / rutinosak vagyunk, ami / a repülést illeti.

Toronyiránt. De ki iránt a tornyok? / Levegőt karcolnak, és széltességet, / ha rosszul vigyázok, elrétegzések / közül ébredő szavaim. Ha rontok // ajtóstul tájba. „Lassabban!”, kiáltok / gyorsan. Leghalkabb kiáltás vagyok.

És ép a kőszobor? Ez a fürdő, ez a nyár, ez az öntetszésén kívüli Éden tartogat meglepetést a két személyből álló vendégnek: leereszkedést (önfeladást) pártoló a hódolat jeleként megadja magát a Víz színe előtt.

Kedvelte a költészettel foglalkozó udvaroncfit, / aki benne hol a lovagot szerette, hol a mosolyt, / amiért rajongani lehet, ha az arcára ömlött / meghajlás után, mikor megköszönte a hódolatot, / s azt, hogy alázatos lehetett vele.

A legkopottabb lépcsőfokon térdelj hajnalig, lábaid reszkessenek, remegjenek szemhéjaid, légy félig éber, félig aludj. Álmodban olvasd meg a bronzkapu angyalszárnyait, légy hajszál-súlytalan, üres.

A Római út felől, szellő terelte párbeszédtöredékek ókorból túlélt, idő-átjárható toposzai; a mobilokból előtörő Halló!-jelenlétek pecsétje; a megjöttünk-hangszóró erőltette rapfolyam világ-dadogása;

Harmadik tavasza immár,

hogy örülhetetlen,

ami életet hivatott hozni,

hogy rettegés költözött

a rózsaszín rügyekbe

Ott van körülötted egy összevissza ugráló, nyálzó, szőrt hullajtó és egy kétéves gyerek szintjét soha meg nem haladó szerzet, aki állítólag szeret. 

Méhes Károly novellája

Valami baj van a megálmodott szöveggel. Talán rosszul idézte fel, nem jól emlékezett vissza, vagy pontatlanul, esetleg pongyolán fogalmazott.

Berka Attila regényrészlete

Az esszé tárgya Annie Ernaux két könyve, a Lánytörténet (Mémoire de fille, 2016), mely hazánkban 2020-ban és 2022-ben, és az Évek (Les Années, 2008), amely Magyarországon 2021-ben és 2022-ben jelent meg.

Felhők fölül, kacagva szállt tova, / Még ki se hullott minden tejfoga. / Várost lesújtott, halált szállított: / Megtért gyermekként, játszva lett halott.

Aludj, karácsonyi lúd, / fordulj a fal felé, / sötét hulljon hátad mögé, / ahogy gyöngyszikra lángra gyújt, / álmodban szemlencséd.

Egy első kötet mindig szélesebb értelmezési teret nyit, mintha egy befutott szerző sokadik kötetével foglalkoznánk. Az olvasóknak és a kritikusoknak az első kötetek esetében megadatik az a régóta vágyott szabadság, hogy skatulyák nélkül, a korábbi értelmezések ismerete nélkül, végre pusztán a versekkel foglalkozhatnak. Sebestyén Ádám Őzek nyara című kötete is ezzel az élménnyel ajándékoz meg minket. A kötet verseinek frissessége, elevensége, sőt aktualitása pedig elvitathatatlan.

Halmai Tamás legújabb kötete szokatlan költői vállalkozás. A meglepően vaskos könyv 777 hétsoros, kötött szótagszámú verset tartalmaz, formai szempontból tehát egységes és tudatos műről beszélhetünk. Tény azonban, hogy nem gyűjteményes lírai kötetnél ritka az ekkora terjedelem, így rögtön adódik a kérdés, vajon a 272 oldal befolyásolhatja-e az olvasási és értelmezési stratégiákat?

Závada Pál a 20. század kegyetlen, humánumot, reményt pusztító eseményeit vizsgálja regényeiben, azokat, amelyekkel kapcsolatban ma is csak annyit tudunk kérdezni: hogyan történhetett meg? Az író erkölcsi kérdések feltevésére és következtetések levonására invitál. Alapos kutatómunka után, dokumentumokra támaszkodva, a szociológus társadalmi rétegek és mozgások iránti érzékenységével foglalkozik a zsidóüldözéssel, pogromokkal.

Első olvasásra könnyű dolgunk lehet Szilasi László két kisregényt magába foglaló kötetével. A két szövegben kettő, illetőleg négy mikroperspektíva elevenedik meg prominens történelmi eseményekkel keretezve. A súlypontok korántsem véletlenül alakulnak így. Az Ostorod esetében a Rákóczi-szabadságharc bukása és az 1848-as forradalom kitörése, A Koppantyú lovagjainál pedig 1849 és tulajdonképpen a századforduló közé eső időszakban bontakoznak ki az események különböző mértékben egymásba fonódó élettörténetekként.

Nem szokványos írói pálya Havas Julié. Az álnéven publikáló szerző eredeti foglalkozását tekintve tüdőgyógyász, aki karrierje csúcsán, 2019-ben írni kezdett, 2022-ben pedig már az elsőkötetes Margó-díj-várományosok között szerepelt Nincs Hold, ha nem nézed című regényével. A kezdetben novellákkal jelentkező író két főbb témája a szakma és a női sorsok, két szenvedély, melyből első regényében egy történet lett.

Első élményem György Alida bemutatkozó kötetével kapcsolatban a Véneki Alkotótáborhoz kötődik. Ahhoz a fiatal szerzőhöz, aki csodás, ízes székely kiejtésével, fesztelenül olvasta fel a táborozók előtt a Madárijesztő című novellát az akkor számomra még ismeretlen, kicsi, rózsaszín könyvből. Emlékszem, már akkor elfogott az az érzés, ami egy évvel később végigkísért, miközben olvastam a kötetet.

Mint azzal a recepció is számot vetett, Turczi István elkötelezettje a
versformáknak, s számára nagy jelentőséggel bírnak a formák
variabilitása és szemantikai lehetőségei közötti kapcsolódások. E
vonatkozásban a szerző bizonyos mértékig Weöres Sándor utódjának is
tekinthető. Azzal a különbséggel, hogy Turczi esetében nem annyira a
formai virtuozitás vagy sokszoros változatosság lehetne a kulcsszó, mint
azt Weöres esetében szereti hangsúlyozni a szakmai recepció, hanem
inkább a mértékes és a szabad formák sajátos keverésére, vegyítésére
irányuló tendencia.

Kőnig Frigyes látásmódja összetett, egyszerre régészeti, műemléki, építészeti, történelmi, hadtörténeti elemeket, részleteket sűrít egybe, amelyet áthat a megőrzés, illetve a rekonstrukció, újra-alkotás vagy újra-kontextualizálás számos vonatkozása. Figyel az apró részletekre, az emlékezet változására. Maga lesz az emlékezet, látványt teremt. Játékos emlékezet, játék ízig-vérig.

Negyedszer feküdtem le veled az évek alatt. / Szerelem volt első látásra, miközben olvastalak. / Kicsit nagy voltál, így kezem kevésbé szeretett, / de agyam, testem tiéd lett rögvest. / Ne nevess, élvezz, / nézz belénk erotikát szerető-olvasó!