(Barnás Ferenc: Életünk végéig. Kalligram Kiadó, Budapest, 2019)

Életünk végéig, holtomiglan-holtodiglan, míg a halál el nem választ. Sok szavunk van azokra vér szerinti, baráti vagy éppen szerelmi kapcsolatokra, melyekbe beleszületünk, amelyeket mi alakítunk és amelyek a sírig tartanak. Barnás Ferenc 2019-es regényének címe is egy ilyen életszakaszra, a szülők, a család iránti kötelességre, és a súlyos, életre szóló döntésre, az eskü szavaira utal: Életünk végéig. Ebben szókapcsolatban összeér a kezdet és vég, élet és halál, önként választott út és a megváltoztathatatlan körülmények.

(Sirokai Mátyás: lomboldal. Jelenkor Kiadó, Pécs, 2020)

Sirokai Mátyás két korábbi kötete (A beat tanúinak könyve, 2013; A káprázatbeliekhez, 2015) mind formai, mind tartalmi jegyek alapján összefonódik. Prózaformába tördelt, erősen lirizált víziói a szakralitással (nem ritkán kifejezetten evangéliumi nyelvezettel) rokon beszédmódot teremtenek. Ezzel párhuzamosan szövegei zsánerirodalmi műfajokat is megidéznek: sci-fibe illő és posztapokaliptikus motívumokat éppúgy találni, mint egy szélesebb értelmezési keretet biztosító poszthumán filozófia alapvetéseit. A (pszeudo)vallásos retorika és a popkulturális elemek fúzióját a kötetekhez írt fülszövegek is kiemelik, vagy a beszélő alakját, vagy pedig a szövegek mondanivalóját mitizálva („poszthumán sámán” és „szakrális science-fiction költészet”).

(Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok itt. Magvető Kiadó, Budapest, 2019)

A nyelvész, költő, esszéista, műfordító és egyetemi tanár Nádasdy Ádám az utóbbi időben különösen termékeny szerző: a 2019-es, AEGON-díjas Jól láthatóan lógok itt című verseskötete óta már megjelent a 100 év – 100 kép – 100 gondolat című, Fortepan-fotókhoz írt képeskönyve, A szakállas Neptun című novellagyűjteménye és a Milyen nyelv a magyar? című ismeretterjesztő kötete is. Ezekkel összevetve a Jól láthatóan lógok itt a legtisztábban személyes kötet: önelemző, létösszegző és szerelmes versekből áll össze. A versek többsége szemérmesen személyes, mégis könnyen átérezhető: Nádasdy megfigyeléseket tesz a világról, az egyénről és az életről, majd ezeket ütközteti vagy állítja párhuzamba egymással.

(Grecsó Krisztián: Magamról többet. Magvető Kiadó, Budapest, 2020)

Grecsó Krisztián legújabb kötetének, éppen egy évvel a nagysikerű Vera megjelenése után, különleges recepciótörténeti helyzet jutott. A koronavírus miatt elmaradtak a bemutatók, a felolvasások, a Könyvfesztivál és a Könyvhét is, és egyelőre, talán emiatt, a várható számos recenzió, kritika is várat magára. Pedig éppenséggel lehetne összefüggéseket találni a lírai én és az olvasó mostani helyzete között.

(Marek Bieńczyk: Melankólia. Kik már sohsem találnak a vesztett üdvre, ford. Pálfalvi Lajos. Rézbong Kiadó, Göd, 2019)

Nagyon nehéz anélkül beszélni a melankóliáról, hogy közhelyekbe és ismétlésekbe ne ütköznénk, hiszen ez egy olyan évszázadok során vissza-visszatérő téma, ami egyrészt kimeríthetetlennek, másrészt pedig megfejthetetlennek tűnik. Számos munka létezik már, amelyeket bármelyik szabadpolcon megtalálhatunk a hozzánk legközelebb eső könyvtárban. Ennek ellenére nem szabad közömbösen viszonyulnunk Marek Bieńczyk munkájához, hiszen ez a könyv megmozgatja, kicsit leporolja a korábban már felhalmozott tudást és esszéisztikus formában tárja elénk a lényeget ebben a csekélynek tűnő 150 oldalban.

(Ilmar Taska: Pobjeda 1946, ford. Jávorszky Béla. Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2019)

Ilmar Taska észt filmrendező, filmproducer, forgatókönyvíró, író alkotásait a film és az irodalom világában is nemzetközi elismerés övezi. 2013-ban A Pobjeda címen publikált novellája az észt Looming folyóirat éves díjazottja lett. Ebből a novellából született a 2016-ban megjelenő Pobjeda 1946 című regény, melyet a The Times Literary Supplement 2018-ban Az év könyvének választott. A kötetet ez idő alatt már tizenkét nyelvre fordították le, 2019-től pedig Jávorszky Béla fordításában magyar nyelven is olvasható.

(Olga Tokarczuk: Hajtsad ekédet a holtak csontjain át, ford. Körner Gábor. L’ Harmattan Kiadó, Budapest, 2019)

Az igazi író összefüggéseket mutat meg, szintetizálja a világ jelenségeit, azzal, hogy párhuzamosan több nézőpontot is átél. Ha ennek a rendszerszintű gondolkodásnak a képessége elveszik, akkor mechanikussá és brutálissá válik az élet. Ezt Olga Tokarczuk mondta a Nobel-díj átadón. A Hajtsad ekédet a holtak csontjain át című regénye erről a szintetizálásról, és a világ újra alapozásról szól. A Föld jövője miatt aggódó 21. századi Mater Magna vándormotívuma új alakot ölt, immár marginális perspektívából szemléli a világot.

Fenntartásokkal kezeli a változásokat, és ha mégis mozdulni kell, szívesebben választja a belátható, biztos utat. Félig-meddig már a brit fővárosban él, a karantént viszont egészségügyi megfontolásból Budapesten töltötte. Legutóbbi verseskötetéért tavasszal Aegon-díjjal jutalmazták, és nemrég megjelent az első novelláskötete is. Nádasdy Ádámot Kiss Dávid kérdezte.