Hűha-jel

régi történet vagyunk már

a párbeszédek rég sehol

az igyekvés

a csók

haragunk ha volt

egy nagy tégelybe gyűjtve

tizedik újjászületésünk

szépunokánk mohos

sírkövének

morzsaléka

egy nagy reccshez hűl le

mind a földi dolgok

egy kémcsőbe fogva

istenkéz rázza

(téridő mintázza)

tárgylemezre tett

pipetta csöpp

abban forrnak

gyilkos ösztönök

vetődnek hegyek

zsurlódnak a fák

aláznak hordák

s dúl a planeto-fág

faj az ember

szitává szétrágott

planéta

benne néhány

égretörő

langalét(r)a

fickándoz

kígyóz

mint egysejtűek

tekeregnek a vágyak

gleccsertiszta üvegen

régi történet vagyunk már

fényképeinket a fénysztráda kerüli

emlékünket

csak isten betűzi ki

hol van már

az első lépés csetlése

a jellem első botlása

hol van már

villoni nyűgünk

az elherdált élet

a míg élek remélek

banalitása

hol van már

a növekvés csontsajgása

a földes focipályán

mi alatt

emberöltő múlva

bombát találnak

mit talán apám

cipelt oda a kertből

mit ölni-szándék vetett

kispestre a mennyből

hisz így szolgáltat keretet

a történetmester

de hol van már

a történetmester

hisz lejárt

az ötmilliárd év

amiben ott tekertem

a pesti városbűzben

biciklin

míg földi kocsmák

között emésztett

a hozott kín

amiben kiesett az

egy szál anyák napi virág

s üres papírt

adtam át

amiben körbefogtak

vad kutyák

amiben házasodtam

gyerekkel gyarapodtam

könyvet írtam

párnába sírtam

hol van már

az utánam jövők

emlékezete

hol van már a régész

csontomon matató

meleg keze

hol van már

a múzeumi

üvegtárlón

a felirat

modern kori

gyarló a kárpátmedencéből

egy hűha jel maradtunk

zu sammen a föld

hitler-gandhi-sztálin-jánospál-

krisztus-latrok-willendorfivénusz-

ádám/éva-sátán kevercs

semmire nem elég

robbanómellénnyel

szétvethető habarcs

wow

ez is itt történt

ebben a tégelyben

ránk bandzsít az

elektronmikroszkópon át

a nem túl kíváncsi

égi szem

hetven másodpercnyi

ficergő lenyomat

a gravitációs hullám

torinóilepel-

fodrozódásában

volt itt néhány

akiért érdemes volt

az nyomot hagyott

a párhuzamos

univerzumokban is

a szomszéd lakásokban

ahol hasonló

zavart aggastyánok

húzzák az időt

nézik a végtelen számú

tévéshow-t

mint én…

azzal sört bontva

egy másik világból

csak szupernova-robbanás

kihabzó csillagködök

továbbkattintott

parsec kapcsolóján

s megérkezett hozzánk

a ti jöttök újra

hűha-jel