Itt vannak Önért, Mr. Bakunyin; Csak a lényeget

Itt vannak Önért, Mr. Bakunyin

Nem színlelem a fáradtságot.

A holnap fényes zenitjéről

szabadesésben potyognak

a halálra ítélt rügyek. –

De az aljánál?

Az aljánál mi van?

Az aljánál

én fekszem, ott sötét van.

A pára is úgy csapódik le,

mint a kivégzés.

Sötét és hideg a levegő.

A hidegnek szaga van.

Mindig ezt szoktam mondani.

A hideg

büdös, még az aljánál is az.

Ott fekszem, a hidegben.

Ott fekszem, a büdösben

és rügyeket

rágok rohadó tejfogakkal.

Nem színlelem a fáradtságot.

A fáradtság

büdös, még az aljánál is az.

Zavar ez bárkit? Engem semmiképp.

Még akkor sem, amikor

emberek gyűlnek körém –

egy életigenlő szekta.

Nem köszöntöm őket, nem szokásom.

Felállok és

rájuk köpöm a rügyeket.

Csak a lényeget

Éjszaka ér haza. Lerúgja bakancsáról a sarat.

Lerúgja bakancsát, leveti sálját, kabátját.

Kulcsot nyom a zárba, kettő kattanás: zárva.

Biztonságban érzi magát. A hűtőhöz megy.

Vacsorát melegít, megvacsorázik, levetkőzik.

Megnyitja a csapot. Lemossa magáról a sarat.

Lemossa magát. Két kezével simogatja magát.

Kilép a zuhanyfülkéből, megtörölközik, felöltözik.

Belép az előszobába. Végignéz frissen lőtt trófeáin.

Női főragadozó. Nagyvad egy panellakásban.

Lámpát olt, lefekszik. Lerúgja magáról az éjszakát.

Lerúgja magát. Elájul, álmodik. Álmában megint

megfojtja egy lépcsőháznyi alkoholszagú férfi.