együtt / vaskakasváros

előveszi a kulcsot a titkos fiókból.

kinyitja a vitrin zárját.

kitárja az ajtót.

végighúzza ujjait a kristálygömbökön.

gondosan kiemel egyet.

a városok olyanok, mint a szerelmek.

minden találkozáskor kicsit többet mutatnak.

sosem mindent.

mint ez a város. is.

apránként adja magát. évtizede.

óvatosan az élvezetekkel. maradjon későbbre is.

immár kapiskálja a kínálatot.

legmeglepőbb szarvaspörköltet.

legfinomabb sütőtöklevest.

nem beszélve a sajtkrémlevesről.

kalasnyikovot ötvenezerért.

amikor még nem mélygarázs volt a dunakapu-tér.

harmonikázó asszonyt a jedlik-szobor mellett.

novellába illőt. már novellában van.

csapolt barna staroprament, ha éppen lehet.

menj vele, utazz.

kóstoljatok hurkát a parkolóban.

igyatok kávét a plázában.

számoljátok ki, a panzióban

hány centivel magasabb az asztal a kelleténél.

saccoljátok meg, a csónakos szobra

feliratában hány helyesírási hiba van.

öleljétek meg együtt az olimpiai páncélcsibét.

barátai vannak ott. már nemcsak ott.

látta szétrajzani őket.

olyanok, mint ő maga.

gyökértelenségre váltottak.

ők tudják, miért. ő magáról tudta.

ki sűrűből hígba, ki hígból sűrűbe szeretne.

bár a kettő szorzata állandó. konstans.

friss emlékeket emel elő.

lefekteti a tiszta papirosra.

óvatosan kihúzza a kristálygömb dugóját.

ne szökjön ki belőle semmi.

különleges, e célra gyártott csipeszével

új emlékeit becseppenti.

ebéd barátokkal.

beszélgetés egy könyvről. 

aztán többről.

fontos szavak, mondatok.

palack bor, mint köszönet.

mosolyok, kézfogások, ölelések.

maszkosan, kovidban.

kétezer-huszonegyben.

elmereng kissé az asztal magasságán.

hogy ha legközelebb, akkor hogyan is.

majd bedugaszolja az emlékgömböt.

visszateszi a polcra, a vitrinbe.

kolozsvár és a kék nő közé.