Tizenegyedik évfolyam

2021/5

irodalmi folyóirat évente hatszor

Komálovics Zoltán

Éjszakai csónakázás

Egy lány miatt jöttem Győrbe, pontosabban Pannonhalmára,

hogy lássam, mert egyre jobban tetszett,

de az utolsó buszról is lemaradva a városba rekedtünk.

Kora este döntöttünk úgy, sörözés közben,

hogy vonatra szállunk, mert barátommal

látni akartuk a lányt, aki az elmúlt évben

égőként csavarta arcát jövőm üres foglalatába.

Mielőtt holnap lesz, még ma, látni akartuk.

A hirtelen útra langyos söröket vettünk,

hogy az elszánást melegen tartsuk.

Még sosem jártunk Győrben,

s most is csak átszállni akartunk

Pannonhalma felé, menni tovább,

mert rejtély volt a hely meg a lány is,

mint két alagút, mely bármerre fordul, egymásba vezet.

 

Üresen álltunk, akár a pályaudvar fehér tömbjei

éjszakai csatlakozás nélkül,

kísértetként jártuk a várost, talán már meg is bánva a döntést.

Éjfél után a sötét közökben egy sörözőbe jutottunk,

s meséltünk a Bástya füstködében arról a lányról,

akihez jöttünk, mert nagyon tetszett tovagyűrűző szeme,

s a tűpontos végződés ujjaiban.

Záróra után néhányan még lementünk a Dunához,

hogy megmutassák legnagyobb vizüket.

A hidak fénylő púpként borultak a sötétre.

Kavicsokkal dobáltuk a túlsó partot,

s hallgattuk a kövek tompa puffanását.

Nem messzire tőlünk a Mennyekbe Fölvett

Boldogságos Szűz Mária székesegyház

csavarodott fel az égre, és mint világítótorony

jelzőfénye, hullámokat vetett.

 

Éjszaka csónakban aludtunk a Duna egyik hídja alatt.

Halászok húzhatták fel a meredek partra

valamikor régen, mert deszkái kissé szétnyíltak,

s a festék már lekopott róla.

Az áthaladó autóktól egész éjjel remegett fölöttünk

a híd teljes szerkezete, s a vasbeton gerendák

úgy ropogtak, mintha a kocsik csontjainkon száguldoztak volna.

Csónakba vetett halként hevertünk a kemény deszkán,

s tudtam, ezt az éjszakát a húsunkból való eresztékek tartják egybe,

s csontjaink merevítik fallá, hogy a sötét a városra ne omoljon.

 

Hajnalban ladikok tűntek elő, s láttuk a nedves földbe rekedve,

ahogy evezők nélkül lefelé úsznak a Duna karjuk-vesztett angyalai.

 

Fent a kivilágított torony feszes volt és tűpontos,

mint csónakba vetett halak fölött

egy égővé vált arc kötéltánca.

Komálovics Zoltán

Komálovics zoltán
1964-ben született Szombathelyen. A Pannonhalmi Bencés Gimnázium tanára. Kritikus, szerkesztő.
Bővebben
Továbbiak a 2024.02 számból, Vaskakasváros rovatból:
együtt / vaskakasváros
Király Farkas portré Király Farkas
azt hiszem
Schneider Éva portré Schneider Éva
Mozaik-otthon
Sebestyen adam husztizennyolc Sebestyén Ádám
Otthon vagyok
Bula Teodóra Bula Teodóra