Sírfeliratok

Epitaphs of the War (1919)

1914–1918

„Egyenlő áldozat”

‟Equality of Sacrifice”

A. „Voltam egy Van.” B. „Voltam egy »van-nincs«.”

(Együtt). „Mit adtál, mi van, s mit adtam, mi nincs?”

Egy segéd

A Servant

Átvészeltük a Háborút, mi több:

Segédem volt – mint ember is különb.

Egy fiú

A Son

Fiam megölték, tréfán nevetett. Rám férne még,

Ha tudnám, min: mikor már nem lesz a tréfából elég.

Egy egyszülött fiú

An Only Son

Mást meg nem öltem, csak Anyámat. Ő

(Gyilkosát áldva) gyászolt, mint szülő.

Volt-hivatalnok

Ex-Clerk

Ne sajnáld! E gyáva rab

A Seregben lett Szabad:

Úgy lelt csak erőre, mi

Testi, lelki, szellemi;

Erőt is vett rajta ám,

Jókedv, s Barátság után,

A Szerelem: míg nem leli,

A Halál elég neki.

A csodálkozó

The Wonder

Testben-Lélekben átadtam magam

Nyers Oktatóknak – fityingem, ha van…

Halandó ember, míg apróra vált,

Saját káromra – Az Isten mit árt?

Hindu szipoj Franciaországban

Hindu Sepoy in France

Nem tudjuk róla, honnét jött, s Mikhez imádkozott.

Bátorságát, kérjük Őket, díjazzák itt, s nem ott.

A gyáva

The Coward

Rá se bírtam nézni a Halálra,

Vakon vezettek és árván utána.

Megrázkódtatás

Shock

Nevem, szavam, s magam: elfeledtem.

Nejem, s gyermekem mind – ismeretlen.

Meghaltam. Anyám követett. A hangja,

Ölében, emlékeim visszaadta.

Egy sír, Kairóhoz közel

A Grave Near Cairo

Nílus-istenek, talpig ember ez:

– Ki innen! – félszt, se szégyent nem jegyez.

Pelikánok a pusztaságban

Pelicans in the Wilderness

Egy sír, Halfához közel

Szélfútt homok halmoz, ne tudja más,

Hol fekszem, gyermekem se bánja hát…

Térj vissza, virradatvert szárnycsapás,

Fészkedbe, estig: a dűnéken át!

Két kanadai emlékmű

Two Canadian Memorials

I.

Adtunk és kaptunk: mi mind.

Sirámmal, diccsel: mit sem érsz.

Méltán, minden arra int,

Nem a Halál öl: a Félsz!

II.

Jöttünk messzeföld városkáiból:

Becses világunk lángolt, mint pokol.

Nyugszunk messzeföld városkáiban:

Rátok bízzuk világunk boldogan!

A kegy

The Favour

Kegyes volt hozzám a Halál, a kezdetektől fogva,

Nálam jobbakat elragadt, míg se szó, se beszéd,

Úgy fütyült rám a harcmezőn. Nem is várt szebb napokra:

„Vérvonalad kihal,” csak szólt, „de megmentem majd nevét.”

A kezdő

The Beginner

Lövészárokban estem el

Első órám alatt.

(Hány gyermek talpra áll, s figyel,

Míg játszi szín mutat.)

R.A.F. (élt tizennyolc évet)¹

R. A. F. (Aged Eighteen)

Felhők fölül, kacagva szállt tova,

Még ki se hullott minden tejfoga.

Várost lesújtott, halált szállított:

Megtért gyermekként, játszva lett halott.

A roppant ízléses ember

The Refined Man

Ragyogó elme voltam. Ha kellett, félreálltam,

Közintézményt lenéztem. Távolról látták és megöltek…

Mi öröm van ebben? Ítéltessünk csak tettre szántan.

A kedvem szerinti életért meg is fizettem végleg.

Bennszülött vízhordó (M.E.F.)²

Native Water-Carrier (M. E. F.)

Prometheus tüzet hozott,

Ez pedig vizet.

Isteni irigység legott

Másképp sem fizet.

Bombatalálat érte Londonban

Bombed in London

Földön-vizen nem soroztak be még,

Behívó sem lelt. Utolért az ég!

Az álmatag őrszem

The Sleepy Sentinel

Nem mentett fel őrhelyem: mentség sincs már, mi ment.

Elaludtam az őrhelyen: haláli a csend!

Ne vessék szememre többé, mit el nem néz őrhelyem –

Alszom, mert hulla vagyok. Megöltek az őrhelyen.

Kifogyott lőszerkészlet

Batteries Out of Ammunition

Ha gyászol minket az üzem, csak mondd:

A váltásnak épp szabadsága volt!

Közmegegyezés

Common Form

Ha kérdik halálunk okát:

Atyáink miatt volt tehát!

Egy halott államférfi

A Dead Statesman

Nem voltam bányásznak való:

Se bűnözésre kapható.

Hazudtam hát és hitte is

A nép mindazt, mi lám: hamis.

Van még mesém, mi megcsalat

Dühödt, s becsapott ifjakat?

A lázadó

The Rebel

Ha Küszöbödnél kértelek,

Adj földi életet,

És, lelkeket előzve meg,

Úgy születtem, lehet –

S míg tőrbe csalt, hálót vetett

Utam során e lét,

Uram, csak gúnyt űztem Veled,

Lelvén Holtak körét!

De most?… Kezedről lecsapott

A Bolygók jötte bár.

S immár – Bolygók mentén, amott:

Megszégyenít e Kár!

Az engedelmes

The Obedient

Naponta mondtam hány imát:

Senki sem figyelt.

Naponta áldoztam: de hát

Még tűzre se telt.

Sötétség se buktatott,

Fényes kilátás se ért,

Se isteni kegy, holott

Szolgáltam,

Szolgáltam, az istenért!

Egy vándormadár, Tarentumtól távol

A Drifter Off Tarentum

Széltépte Északról útra kelt a társaival, hajón,

Kutatva a mélység rejtett haláltojásait.

Többre rálelt. Halászata véget ért fellángolón:

Robbanó szuszt szemkapkodó sirály jól ismer itt.

Rombolóhajós becsapódáskor

Destroyer in Collision

Se Köd, se Végzet nem lelt bájt

Pár villanás között.

Menyasszonyom hiába várt –

Dicsfényem vízbe ölt.

Konvojkísérő

Convoy Escort

Hány félős, merész bolond

Pásztora voltam hajdan.

Szabályt se követtek, viszont

Megszöktek. Így: maradtam.

Ismeretlen női holttest

Unknown Female Corpse

Fej nélkül, kéz és láb híján,

Szörnyen értem partra. Ám

Esdem a nők fiait:

Tudják, anya voltam itt.

Megerőszakolt és megbosszult

Raped and Revenged

Ez kihasznált, s levágott: az látta,

Tönkrementem – százat ölt utána.

Így megtanulta azt minden pogány:

Szabadnak született nő mibe fáj!

Szaloniki sír

Salonikan Grave

Ezer napot, egyfelől,

Láttam, éjhez esdve, fenn:

Lassú teknősökként.

Követem mindet, tüstént.

Az csak láz, nem is küzdelem –

Idő, s nem harc: mi öl.

A vőlegény

The Bridegroom

Ne is bánts, kedvesem,

Nem lettem hűtlen én:

Volnék csak kebleden,

Míg nyugszom más ölén!

Hűvös karom nagyon:

Ez ősi árnyalak

Régről menyasszonyom,

Még meg se láttalak!

Nászunkat úgy becsüld –

Ha késett is: való –

Végképp beteljesült,

S már fel nem bontható!

Éld életed, s ne nézd,

Mi emlékké fakul:

Hagyd ránk a szenvedést

Hát halhatatlanul!

V.A.D. (földközi-tengeri)³

V. A. D. (Mediterranean)

Ah, bár sose lettek volna a sebes hajók, s mi sem

Lelünk e szűzre a sziklás Égei-tengeren,

Ne gyászolja hitves, gyermek: csak kit a kínokon

Átkísért és – kit vissza már nem fordít e zátonyon.

Színészek

Actors

Egy emléktáblán, a Stratford-Upon-Avon-i Szentháromság templomban

Kedvetekre örömöt, bánatot

Eljátszottunk: ez már a búcsúzó.

Tőlünk, sajnos, csak ennyi telt – holott

Szintúgy szolgáltunk, mint e búcsúszó.

Újságírók

Journalists

Egy fatáblán, az Újságírók Intézményének Előcsarnokában

Megszolgáltuk napunk.

                      (Horváth Lajos fordítása)