Azt hittem, van hozzá örökbérlet. / Részenként adtam át az egészet. / Azt hittem, van hozzá örökbérlet.
Ne félj tőlem. / Feleslegessé szeretnék lenni, / tükrömmé tennélek, amikor a szemedbe nézek.
kúszik kúszik torokról torokra / nem szeretem az árulást / valahol mindig kibukik elönt mindent /mint tavasszal megdagadt folyók
Nem örülök a csendnek. Ismét /elűzték a varjakat. Alig vártuk /reggelente, hogy hatalmas fekete / felhőként átrepüljön az ördög / a házunk fölött. Mert állítólag / ilyen a gonosz. Ilyen a megszokás.
A centrális közöny oszlani kezdett. / Beengedlek úgy, mint ahogy kiengedni / akárhogy akartam, nem tudtalak.
Aztán majd mindig és jaj de jó lesz / fenékig királyság s hozzá no stressz / illetve megsúgom hülyeség az egész / borzong is bele rendesen az ész