Válogatás a számból:
Adél kihajolt az ablakon, hogy ne riasszon a tűzjelző. Az éves leltár helyett épp azon tűnődött, hogy vajon hogyan és mikor tűnt el belőle az a szenvedély, aminek élete eddigi legnagyobb mellényúlásait köszönhette. És vajon hogyan és mikor jött rá, hogy minden kínkeservével együtt is hiányzik neki az egész hülyeség.
Sok szép és érdekes ajándékot kaptak karácsonyra, de a Piri néniét egyik sem tudta felülmúlni. Szomorúan árválkodott a fa alatt a két pár görkorcsolya, a Star Wars Monopoly hiába várta, hogy játéktábláját kiterítsék a konyhaasztalon, és a színváltós varázsgyurmából sem készültek szebbnél szebb alkotások. A fiúkat teljesen lefoglalta a cipősdoboz rejtélye.
(Kemendy Júlia Csenge: Az Anyacsalogató Hadművelet. Nagy Bettina illusztrációival. Kalota Művészeti Alapítvány – Napkút Kiadó, Budapest, 2021)
Fenyvesi Ottó, a Délvidéken született költő harminchét évesen hagyta el a háborús Jugoszláviát, ahová gyermekkora, otthonérzete és sikerélményekben nem is szegényes pályája kötötte. 1974-től – ameddig be nem tiltották az orgánumot – az Új Symposion szerkesztői és szerzői gárdájához tartozott. Ez az időszaka egybeesett dunántúli kamaszkorommal, s így történhetett, hogy az újvidéki rádió könnyűzenei slágerlistáját nekem éppen Fenyvesi Ottó ismertette, játszotta le a középhullámon. Közös anyanyelvünk mellé kaptunk még egyet tehát az évtizedtől: a rock and roll-t. Mára e könnyűzenének is komoly súlya lett, nem túlzás – hagyományt teremtett.
