a reggeli hős; megállított a nő az utcán; ugyanazt ugyanúgy

a reggeli hős

a hős két vajas pirítóst

reggelizett. a fokhagymát

elhagyta, hiszen nem illik

egy hősnek fokhagymaszagot
lehelni a megmentettekre.

teát ivott hozzá mértékkel,

mert hülyén néz ki, ha egy

hősnek hősködés közben kell

wc-t keresnie a hőslátást

remélő város izgatott főterén.

aztán fölvette a hősruhát

fogat mosott, parfümöt szórt

és elindult magabiztosan

a lifthez, hogy aznap is

a város várt hőse legyen.

megállított a nő az utcán

kedden, tízóranegyvenhatperckor

– ezt egy versben valamiért tudjuk pontosan –

megállított a nő az utcán, s eltúlzott sminkje

mögül: régen én minden versét elolvastam, de

megmondom őszintén, egyáltalán nem értettem,

nem értettem őket, pedig még azt az ápolinert

is elolvastam.               

                    most már nem olvasok verseket,

mert a látásom megromlott erősen, és semmilyen

szemüveg nem áll jól nekem.

                               mennem kell,

mondta, és otthagyott tízóranegyvennyolcperckor

– ezt egy versben valamiért tudjuk pontosan –

az egykedvű, szótlan flaszteren.

ugyanazt ugyanúgy

„zavar a klopfoló

meg az a sok edény”

az viszont érdekel

mi lesz majd az ebéd

nézni az asztalon

párálló húslevest

hangosabbra venni

a Cseh Tamás-lemezt

kanalak csörgése

között a Cseh Tamás

egyre csak énekli

ugyanazt a dalát

„a világ olyan mint

lennie kell neki

úgy tágas ahogyan

önmagát engedi”

ott van a húsleves

pörkölt és nokedli

Cseh Tamás pedig csak

ugyanazt énekli

egyre csak ugyanazt

ugyanúgy énekli

„a világ olyan mint

lennie kell neki”

mikor már olyan lesz

mint lennie kell neki

sok edény klopfoló

nem fognak kelleni

nem lesz mi zavarjon

páráll a húsleves

s a játszón egy másik

Cseh Tamás nagylemez