Juhász Attila
kiáltozás; de mégse; váltó üresben
kiáltozás
teremtőm
*
nem büntetés
nem önsanyargatás
megtart a rend
ha tartanátok bárhová is
teérted
ennyit tehet csak
*
elég a kisszoba
apád ott is mindent bejár megél
imákon innen és túl
nem vár halált se életet se
hogy is van
lesztek ha jöttök
magát megadja
a toldozott időnek
*
a csend nagyothall
kísérletek között
a gondolat magát idézi újra újra
hogyan szakad le aztán
hogyan kerül mindenfelé
a kézírásfolyam
*
mi volt
mi van most
világ világa
kislámpa ég
a napszakok
magukért nem felelnek
pont van
mindig
a szóközökben
*
teremtőm
de mégse
nincs hang a tévén
egy mozdulatlan óra néz a falról
van ébresztő
van pulzusszámoló is
melyik lehet jó
egy új elem melyikbe kéne
engem kérdez de mégse engem
bordás alacsony ég alatt
pirkad sötétedik
mi jön most mit tegyen
mi jön most
mit is csináljon
kérdez de mégse kérdez
nem néz rám
nem néz az égre
a széktámlán
valami biztosat talál
az égtájak már rég feladták
a kerti fák se néznek át
az ablakon mi jön most
váltóüresben
mélyebb az árnyék
a lomb hiába ritkul
az alkony íve
mind közelebb a földhöz
hazafelé már
csak üreset beszélünk