kivégzések íze; torzó; A hóhér

kivégzések íze

hó hull a hóra, hóhérra

hull a hó, a hóhér teste

egy halott ember teste, mert

a hóhért a másik hóhér

este kivégezte, halott

évszak a hajnal, elmaradt

kivégzések íze a tél,

halványan pislákol a láng,

a lánglidérc sokáig nem

él, a költöző lélek is

új tűzhelyet másban remél

szívem körül szégyen kering,

másik füzetre gondolok,

alkalmi vers szerelemről,

a szerelem egy alkalom,

hogy róla szóljon most dalom,

ha felkarolom alkarom,

ha lánglidércek nincsenek,

nem értik ezt az éneket,

improvizálok, mint a dzsessz

úgy kell írni, mint a szentek,

a por homlokára rajzolnak

keresztet, halott hóhér lelke

tán a mérték, lánglidércek

tompa fényét angyalok már

rég kimérték, a kivégzés

hajnalban elmarad, a gyermek

a dolgavégezetlen szűz

árnyékába valóságot tűz

játszásiból, kertben a kígyó

bőre hallgat a csöndről, néma

a szél is, nem tér vissza a bűn

üres felhők hoznak esőt,

a szárazság előkelőbb,

lánglidércek énekelnek,

szellőt suttog jó csöndherceg,

se nem fehér, se nem egér,

szomszéd néni sokáig él,

a rántotta meg a torma

cipő nélkül jut a holdra,

elfáradtam, nincs több szavam

torzó

dalszövegíró

írja a dalt míg

vágy a valóság,

fellázadnak a vers szavai

prém nincs az igazság

meztelen arca körül,

mert fázik a gyermek akit

szült, hárfás angyalok

ujjai pengetik

értelem által,

szűz melegét így fújja a szépség

porba leírt dal

cédula cetli cudar cucc

citrom cédasaláta,

dolgoznak dolgok dadogó

dala dalszövegíró,

ebből a felsorolásból

lóg ki a lónak a lába,

hátha szamárláb látja

az angyalt barna szamárszem,

szép vers ez már nem lesz

torzó szűk töredék csak

cókmók nélküli dalszövegíró

készül az útra, bánatos éneke

angyalok álma az éjszaka verse,

szárnyaszegetten készül utána

a gyermeki szükség, nincs mese

vakság volna a látszat néma

igazság, szűzzel telt kertben kígyóbőr

szőnyeg a mintán, ritmust játszik

a földrengés is vége a dalnak

A hóhér

Ezekben a szavakban

nem laknak angyalok.

A fájdalom valósága és

a fájdalom illúziója a macska

puhaságához úgy viszonyul,

mint a tyúkok közelségéhez

a hajnal. A szomszéd néni,

akinek nincs szomszédja,

rántottát süt a holdvilágnál.

A hóhér egy faággal kaparja le

a sarat a cipőjéről. A hold

fénye a napfényhez dörzsöli

simaságát. Ezüst és arany

az asztalon, az árulás és a

dicsőség elgurul. Fogorvosi

eszközökkel zsonglőrködik

a sorsom. Nyálelszívó szívja

a nyálam. Fehér egér lopja

a vágyam.

Fáj a valóság, fáj a hiány is,

nincs bizonyosság. Nyálelszívó

szívja a nyálam. Néma a bálvány.

Fogkő fogkövön úgy marad épen,

mint a tavasszal ásott krumpli

a földben. Hol van krumpli, a

kérdés így szól, nem tudom én

azt. Mindenen ott ül a lát-

szat. Szomszéd néni a holdra

cipővel léphet. Egérről nem tud

a versem. Rántottától

izzad az arcom.

Félek a rántottától, rám veti

meztelen átkát. Szomszéd néni

cipővel léphet a holdra ezentúl.

Nyálelszívó szívja a nyálam.

Hexameterben nincsen egér.

A madármegijesztő űzi a szár-

nyast, úgy megijeszti, fejét rejti

a szárnya alá, el, mint névtelen

álmát név szakadéka a téli

homályban.

Pedig akárhol leszállhattam

volna, a helyenként vad-

szőlővel befuttatott sikátorok

vagy a mozgalmas pálya-

udvarok titkaival ismerked-

tünk, és a vonalakat átszelő

vágás a szivárgó savót a ba-

rázdák mélyére ereszti. Az ö-

regember utolsó mondata o-

lyan dermesztő magányról á-

rulkodott, mint mikor fá-

radtan térek haza, pedig tud-

tommal a faluban sincs rossz

hírem. Az oroszlán csak húst

eszik, amint nézi a ködlepte

partot hosszan, hallgat a hős.

De megzavarta Ézsajás próféta

is, tea mellett üldögélnek

a nagynénik, a gyanakvás.

A kápolna, szétszórt gyufaszá-

lak, ezért húzódott ezúttal is

a fák közül az út szélére.

Ha a férfi elveszítené hangját,

szavak után kapkodva, köröm-

rágott kezét még ülve is a zse-

bében tartja.