Sárkány Győző Létidő című kiállításáról

Sárkány Győző Létidő című kiállítása

2023.10.07. – 2023.12.03.

REÖK Palota

6720 Szeged, Magyar Ede tér 2.

A kiállítás kurátora: dr. Nátyi Róbert művészettörténész.

A kiállítást a megnyitón köszöntötte: Vitályos Eszter miniszterhelyettes, parlamenti államtitkár, Kulturális és Innovációs Minisztérium, és Barnák László főigazgató, Szegedi Nemzeti Színház.

A kiállítást megnyitotta: dr. Nátyi Róbert művészettörténész, a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Kar dékánja.

A könyvet bemutatta: D. Udvary Ildikó, a könyv szerkesztője, művészettörténész, a Pesterzsébeti Múzeum igazgatója.

Abafáy-Deák Csillag: A tus illata

Nem csak az a fontos, amit a művész odatesz, de még döntőbb, mit hagy el. A rajzolás a kihagyások művészete. (Gadányi Jenő festőművész)

A tus, mint tinta egy nagyon becses anyag. Állaga egyetlen más tintához sem hasonlítható. Papírra festve, megfelelő körülmények között, élettartama gyakorlatilag örök.

Sárkány Győző teljes életművében végigvonul a világ jelenségeire nyitott gyermeki-művészi kíváncsiság, a képi metaforákban való gondolkodás, bennük a rácsodálkozás képessége és a kielégíthetetlen tudásvágy. A dolgok felszíne mögé hatol, biztos szakmai alappal, a művek professzionális kidolgozásával hozza létre, teremti meg egyedülálló képi világát.

Legújabb munkáit nézem.a Mikrostruktúrák életérzés-, lelkiállapot-, képzelet- és gondolatsűrítmények, analízist hordozó, számítógéppel létrehozott fotógrafikák, absztrakt jelzések a korról és az alkotóról, a foglyul ejtett időről. Érzéki képritmusok pulzálnak, eltűnt a valóság, színes, eleven vizuális felületek követik egymást, idézik meg a természet világát, a folytonos változást, a megszűnést és az újrakezdést. Egy képzeletbeli egység, harmónia részei. Mintha az elíziumi mezőket látnám. ahol könnyű a szívnek és a léleknek. Ady óta tudjuk, nem könnyű, mert minden egész eltörött, minden láng csak részekben lobban. A részletek szépsége figyelmeztetés, az eltorzult emberi világ újratervezésre szorul.

A Mikrostruktúrák sorozat is jelzi, hogy Sárkány Győző egy profitorientált világban, társadalomban is őrzi szabad szellemét, függetlenségét, a kötöttségektől mentes szuverenitását, azt a művészi felfogást, mely szerint minimális eszközökkel maximumot nyújtson a művész. A tudomány és technika máig nem oldotta meg az emberiség nagy gondjait, az élet és a róla alkotott gondolatok világa tükröződik műveiben. Kerüli az ideológiákat, az exkluzivitást, az irányzatokat, a fősodort, csoportosulásokat, nagy elbeszélései is (Trianon anzix, Bálványok bukása, Végtelen színjáték) a képzelet erejét, egyediségét, alternatív jellegét, a modernség öntudatát (Heller Ágnes), szürrealitását mutatják, a múltba néz, a mélybe – hasonlóan Thomas Mannhoz –, hogy felszínre hozza az igazságot, vállalva annak többértelműségét is. Sárkány Győző műveire is érvényes Ad Reinhardt kijelentése: nem az az érdekes, amit a képen látunk, hanem amit általa.

A Trianon Anzix című sorozata a sorsfordító történelmi esemény 100. évfordulójához kapcsolódva jött létre, 100 fekete-fehér grafikai lappal. A művek parafrázisok, sötét-világos ritmusuk, a különféle vonalak, formák, képkockák kavargása, keveredésefeszültséget, fel nem fogható fájdalmat hordoz. A képi elemek egymásba mosódnak, a történeti jelenségek a szubjektum belső világává válnak, a szubjektum személyes léte történeti összefügést kap. A 100 grafika kimeríthetetlen jelentéstani, integráló (bekapcsolódó) folyamatot indít útnak a látogatóban.

Sárkány Győző apokaliptikus világlátását, a szubjektív idő és a történeti távlatok ütköztetését, az álom és valóság, a fent és a lent határainak elmosódását egy korábbi sorozatában, a reformáció 500. évfordulója alkalmából született Bálványok bukása / 50 kép – 50 gondolat című műegyüttesben is tetten érhetjük. Művészi víziójában a lét, az idő, a történelem és a tér metafizikus dimenzióit járja körül. A fonalgombolyagként hullámzó folytonos vonalakból kibomló démonikus és angyali alakok libbennek, levitálnak, emelkednek és süllyednek a háttér pulzáló, kavargó szőttesében. A végtelen vonal futama szinte sehol sem szakad meg, mintha egyetlen nekiiramodással, töretlen lendülettel, együltében készültek volna a rajzok. Vallomása szerint: Rajzaimon a vonalakkal megidézett végtelen tér eszménye és a formává lett anyag időről időre megújuló küzdelme zajlik. Keletkezés és elmúlás, öröm és gyötrelem nyomán tűnnek fel a világtörténelem nagy korszakainak szereplői - hol színről színre, hol maszkok mögé rejtőzve.

Teremről teremre járva ez nem más, mint egy szellemi utazás. Közel ötven év alkotói termését szemlélhetjük. Az egyidejű látás csalóka is, úgy tűnik, hogy minden egyazon pillanatban született. Gondos szem látja a születési izgalmakat is, a változásokat, elmozdulásokat, egy régi és egy új mű összetartozását, rokonságát, a szubjektív megfigyelés, szabad asszociáció és filozofikus elvonatkoztatás változó impulzusait.

Vitályos Eszter, a Kulturális és Innovációs Minisztérium parlamenti államtitkára a tárlat megnyitóján úgy fogalmazott: Sárkány Győző munkássága és kiállítása olyan utazásra hív bennünket, amely végén önmagunkra, a létezésünk szépségére, az isteni szikrára derül fény.

Sárkány Győző a klasszikus rajzi hagyományok folytatója, nem véletlen, hogy az egyes művészettörténeti stíluskorszakok, irányzatok (reneszánsz, barokk, szürrealizmus stb.) jellegzetességeit ötvözi a prehisztorikus kultúrák és archetipikus képek különleges formavilágával. Az őskorban a mágia és a rituálé segédeszköz volt a túlélésben. Sárkány Győző a holtak és túlélők arcát kutatja több sorozatában is (monolit, arcok, maszkok), mágikus erővel, absztrakt formával és a figuralitás képi megjelenítésével. A maszk eredeti, ősi, rituális értelmezését vallja, nála a maszk azonos a valósággal. Képépítése sajátossága, hogy egyrészt az egymáshoz szigetszerűen kapcsolódó, apró, organikusnak ható, szabálytalan részecskékből képezi művét, másrészt a letisztult, díszítőmotívumokra emlékeztető, szabályosan szerkesztett strukturális elemeket használja fel.

A monolit-sorozatban a kör- és ellipszis-monolitok formailag egyértelműen az arcot, a fejformát stilizálják, míg a hasábok térbeli testburkokként értelmezhetők. Az ősi kultúrákban a monolitok az ember és a környezete közötti elválaszthatatlan kapcsolatot jelentették. Sárkány Győző monolitjai – mint arcok –egyszerűek, redukáltak, titokzatosak és alig felismerhetők. Védik és rejtik az arc igazi kinézetét, időtlen homályba burkolják.

Sárkány Győző nemcsak rejti az emberi arcot, hanem mikrorealistaként szemünk elé tárja lényeges vonásait, azok változását is, mellőzve a dekoratívat (Arcok sorozat). Egy arcban formák, korok, történetek fonódnak egybe. Az egybefonódás pillanatát rögzíti a művész fekete vonallal a fehér papíron.

Életművében megtaláljuk az örök mozdulatlanság és a rendíthetetlen nyugalom utáni vágyat, és az idővel való küzdelmet, az időtől és tértől való függetlenedés harcát. Egyes maszkokon a ceruza leheletfinom tónusaival archaizáló faktúrákat alakít ki, kövületszerű arcformákat hozva létre, amelyek a papír fehéren hagyott felszínén, illetve olykor az egyöntetűen sötétre színezett háttér előtt megjelenített légüres, metafizikus térben lebegnek. A grafitceruza és a fehér papír már elegendő a művésznek, hogy ezt az árnyalatokban és formarendekben kiapadhatatlanul örvénylő, sodródó, felerősödő és elhalkuló, halványodó és sötétekbe fúló zenei világot megteremtse. A mértani alakzatok, az organikus mikrostruktúrák a barokkos világot őrzik, teremtik újjá.

Sárkány Győző fotókompozícióinak (Végtelen színjáték) helyszíne a szentendrei Bükkös patak, amelynek világa, változása, környezete mint forrás idézik meg Dante művét és vele együtt az antikvitás, a középkor, a reneszánsz és a későbbi évszázadok feledésbe merülő majd újjászülető történeteit. A fényhatások, tükröződések, sodrás és hullámzás, halmazállapot-változások formái, folytonosan elmozduló jelenségei egyszerre megfoghatók és megfoghatatlanok.

Higgadt, tárgyilagos előadásának, stíluspluralizmusának újszimbolizmus a tartalma, allegóriái meglehetősen nyíltak, továbbá ismeri és használja a koncept art nyelvének szótárát. Él a montázs, a kollázs szerkezeti lehetőségeivel is, vagyis feldarabolja tárgyát, hogy aztán az idegen, nem összetartozó elemeket a saját törvényei szerint sorolja egymás mellé, új harmóniákat teremtve.

Sárkány Győző nemcsak művészként, hanem művészeti szervezőként is fontos szereplője a kortárs magyar művészeti életnek. A Reök-palota szecessziós épületének két szintjén Sárkány Győző 473 művét láthatja a közönség. A tárlat nem kronologikus sorrendben követi végig a képzőművész pályáját, de láthatjuk legjellemzőbb sorozatait, így például a Dante halálának 700. évfordulójára készült Végtelen színjáték szériát, a Verne-kötetekhez készült rajzait, Radnóti-illusztrációit és plasztikai kísérleteit is. A kiállítás egyik leglátványosabb műve a földszinttől a napozótetőig magasodó, 42 elemből álló, több mint tízméteres képinstalláció, amely az aulában fogadja a látogatókat.

Kölüs Lajos: Az örök jelen

Nem kötődöm korhoz, bármihez tudok közelíteni, ami megérint. (Sárkány Győző)

Közel száz éve (1927-ben) jelent meg Heidegger alapműve, a Lét és idő (Sein und Zeit). Hatása csak Nietzschééhez hasonlítható. Sárkány életműkiállítása is az emberi élet, az ittlét lényegének és értelmének, a szubjektivitás mibenlétének és lehetőségeinek regisztereit járja körbe, egyfajta szintézist teremtve a különböző horizontok között.

Művészet és történelem kapcsolatát értelmezve Sárkány Győző a teremtésaktusaival a dolgokat egybe akarja és tudja látni, nem a tudományos igazságot keresi, hanem a művészi igazságot mutatja fel az emberi létben, többféle nézőpontból. Sorozatai apró elmozdulások, mintha fokról-fokra térképezné fel a világot, lépésről lépésre halad, tájékozódik, felmér, hangol, jeleket-motívumokat keres. Old és köt. Ami szétszakad, összeköti, vagy a létezőt szétszálazza, elemire bontja, majd újra összerakja, de másként. Életműve bármelyik szakaszát tekintjük, ragadjuk ki, az életmű egységét, a folytonosságot és a folytonos átalakulást látjuk benne.

Kultúrtörténeti eseményeket, műveket von magához, szemléletüket honosítja, parafrazálja. Egyik riportjában így fogalmaz: Szalay és Kondor után én művészettörténeti példákat kerestem. […] Utazom Leonardoval, Dürerrel, Rembrandttal, Goyával.

Kilép a jelenből, visszafelé, időutazik, a múltba tart, hogy onnan visszatérve úgy tűnjön, el sem ment, mindig is itt volt.

Művészeti gimnáziumba járt, ahol a rajz, a művészet mellett a filozófia felé fordult. Származása miatt nem vették fel a művészeti főiskolára, édesapja, nagybátyja is református pap volt. Teológiai tanulmányai során mély szellemi alapot kapott. Életúja igazolja, hogy az ember saját létezésének hogyanját választja (Sartre).

Pályakezdésekor táblaképeket fest olajjal, Gyémánt László, Csernus Tibor, a szürnaturalista irányzat volt nagy élménye. Később – elmondása szerint belső kényszerből – grafikára vált, az óbudai Goldberger-gyárban dolgozik dekorációsként. 1976-ban szabadúszó lesz, elkezd illusztrálni (Ady Endre, Radnóti Miklós költeményeinek kísérőrajzai), szuverén, autonóm alkotásaival kiállításokon szerepel.

Kedvenc grafikai technikája a személyes jellegű, nagy felkészültséget igénylő egyedi rajz (tusrajz, ceruza, színes ceruza), a vegyes technika, a pasztell, amelyek révén impresszióit rögzíti. Újító szellem, sokoldalú alkotó, aki a műfaji határokat feszegetve szabadon használja az autonóm és alkalmazott grafika, a festészet, a fotó, illetve a plasztikai kifejezésmód eszköztárát (szerigráfia, a művészkönyv és az objekt).

Legfrissebb művei között szerepelnek a Mikrofraktúrák sorozat darabjai, ezek alapját a Balaton körüli kerékpározás során készült természeti fotográfiák adják, melyekből elvont, absztrakt képek készültek. A Hír-anyag hengerformái az utcai hirdetőoszlopokat, a Hír-fal című papírplasztikái a téglát idézik fel, a nyolcvanas években készültek, átgondolt, érzékeny formai és színhasználattal.

Alapkérdései Heidegger és Sartre filozófiájához köthetők: A bűn, büntetés és a bűnhődés jóvátehetetlen jellegével, a megalázott, kiszolgáltatott, hazátlanná válók személyes drámája (Trianon anzix), valamint a történelem álomszerű káoszként való felfogása, a fragmentumokból kirajzolódó egész. Az egymásra rakódó mitologikus alakok, kultúrtörténeti idézetek kiszélesítik a jelen fogalmát, utalnak az egymásra épülő változásra vagy a bukást követő megújulásra (Bálványok bukása). A tradíció követése, felhasználása számára nem jelent mást, mint tovább adni valamit. Megfigyelő, befogadó, kommentátor és archivátor egy személyben, aki bár a tradíciót követi, használja fel, nem válik a múlt foglyává. Számára kortárs alkotó Dürer, Rembrandt, akik ma is elevenek: hatásuk kivédhetetlen.

Sárkány Győző létidejében, mindennapjaiban a várt és nem várt változás (véletlen) dichotómiáját, torlódását, a lét biztonsága utáni vágy és a lét monoton egyhangúsága örök küzdelmét látjuk, ebben a küzdelemben a torzulás és felemelkedés, a mozgás és mozdulatlanság, megnyugvás és a hétfejű sárkány (félelem, iszonyat, kétségbeesés, nyugtalanság, rémület, rettegés, szorongás) egyaránt jelen van.

Rend és káosz párhuzamos léte, tapasztalata gyötri az emberi lelket. Fény és sötétség, kozmosz és földi élet rövidsége, az örökkévalóság és a pillanat találkozása, traumákkal és traumák nélkül. Önzők vagyunk, és mások szeretetére vágyunk. Boldogsághiány és boldogság-remény torzítja és építi emberi voltunkat. A lelki sebek és hegek mutatják, túlélők vagyunk, miközben azt érezzük, a köröttünk zajló világ és benne saját életünk, darabokra hullt, vagy hamarosan darabokra fog hullni.

A sötét anyag születése című munka megidézi bennem Jung híres mondását: „a fény elképzelése önmagában nem hoz megvilágosodást, ahhoz szükség van a sötétség tudatossá tételére is”.(C. G. Jung: Összesített művek 13: Az alkimista elképzelésekről, ford. Bán Zoltán András. Scolar Kiadó, Budapest, 2014,) Sárkány Győző a szépség utáni vágy hordozója, felmutatója és őrzője. Küzdelme a szörnnyel, a gonosszal, a szorongással, a téveszmékkel örök küzdelem. Purgatóriumi: alászállás, melankóliával.

Sárkány Győző Végtelen színjáték című parafrázisa száz darabból álló fotószériával hódolt Dante előtt, és újragondolta Dante felvetéseit, létkérdéseit. Dante képzelt világát valóságos, létező tájjal váltotta fel (a Bükkös-patakkal). Rokonságot vélek felfedezni Sárkány Győző Végtelen színjáték és Gellért B. István által épített sohasem volt városa között. A régiség motívumai, relikviái kerültek napfényre Gellért B. Istvánnál, átalakítva, az új lett a régi, a régi meg új. Sárkány Győző a Végtelen színjáték minden darabjának címet adott, a valóságot nem teremti, hanem nyomról-nyomra követi, fixálja, számára a patak vált az univerzummá. A Bükkös-patak víztükre egyrészt hordozója az ember önmaga látásának, másrészt önmagán túli világát is elénk tárja. A sodró, mozgó víztükör torzít, elemekre, részletekre bontja a tükröződő környezetet: tárgyakat, élőlényeket. A fény-árnyék szimbolikus jelentést hordoz, az élet és halál kettősét, és az örök természetet.

Túlmegy a banalitásokon, a sorsra érzékeny és kíváncsi alkotóként nem elkötődött saját korától (Hajdu István), hanem a mindennapok eseményeiből, jeleneteiből bontja ki a láthatót és a láthatatlant, szövi egybe a kettőt, és teremt egyetemes művészi világot, amelyben a feketeségen átragyog, a feketeségből felszínre töra fény, áthatol a nyomdafestéken, belehasít a sötétségbe.Sárkány Győző – a legnagyobb európai grafikusokhoz (Dürerhez, Rembrandthoz és Goyához) hasonlóan – az éjszaka erőivel harcol, vállalt feladatának„szimbolikus értelme a felfedés”. (Jan Gondowicz).

Sárkány Győző is felfedezi az emberi létben a kultúrát, örökít, továbbít, őriz. A létezés elveszett harmóniáit, a természettel való összhangot keresi, idézi meg, miközben nem tagadja, ha diszharmóniát talál. Munkáit áthatja a kísérletezés szabadsága, a klasszikus formatudat, a konstrukció és a rekonstrukció, a szerkesztés, az újraszerkesztés és újjáépítés szerves együttese. Műveiben „az idő azáltal marad idő, hogy állandóan múlik. Maradni annyit jelent: nem eltűnni, azaz jelen lenni. […] Az idő múlásának állandóságából a lét szól. (Heidegger)