Amikor elindultunk hazafelé, vissza Budapestre, akkor felhívtam a kollégákat, hogy megvan, indul a rovat, mert akkor már tudtam, hogy erről a megváltozott apaképről, a hozott hagyományokról, az egymás mellett élő hagyományokról, arról, hogy hogyan akarok identitást továbbadni. Egyszerűen megértettem, hogy mit akarok írni, és akkor már csak a nyelvet kellett hozzá megtalálni, meg a nyelvi azonosságokat.

Ember és haza, ember és ország kapcsolatát sokoldalúan kísérelték meghatározni társadalomtudósok, bölcsészek, teológusok, írók és politikusok. A köztudatban az „ahol a pénzem, ott a hazám” gondolatától a „haza ott van, ahol megbecsülnek” jelmondatán át az „ahol a nyelvem, otthonom, ott a hazám” összegzéséig igen tág skálákon keresztül terjed e viszony meghatározása. Számomra Tamási Áronnak az „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” szentenciája mellett a Kölcsey Ferenc által csaknem 200 éve lejegyzett gondolatok vallanak a legpontosabban – és legköltőibben – az ember és a haza kapcsolatáról.

Sárkány Győző teljes életművében végigvonul a világ jelenségeire nyitott gyermeki-művészi kíváncsiság, a képi metaforákban való gondolkodás, bennük a rácsodálkozás képessége és a kielégíthetetlen tudásvágy. A dolgok felszíne mögé hatol, biztos szakmai alappal, a művek professzionális kidolgozásával hozza létre, teremti meg egyedülálló képi világát.