Balatoni képek

Vonyarcvashegy, 2022 júliusa

„Annyi vicceset látok, hallok”

I.

Zsivaj-analízis

1. hangcsokor

Nagymamák minden bakfisbűnt kendőző horkolása;

apukák lefojtott vadászösztöne, őznők után fordulásának nyaknyekkenése,

a jólétet követelő csecsemővisítás versus

a szűnni nem akaró, szülő szította, elfogadás-héroszokat nevelő csecsemőbömbölés;

a vízipisztoly zárótüzet követő pici-talp-dübörgés, és fel-felsikolyok;

az artikulálatlanul harcos gyermeküvöltés – légyülte, disznófős csapatzászlók mögül;

repetitív pattogása labdába varrt szabályainknak;

gumimatrac csikorgása: úgy viharba vinné már a parton rajta izzadót;

légfúvó sziszegés, ahogy utolsó lélegzetünk is elpöffenti helyettünk a plasztikdínó e földtörténeti gumiszobában…

2. hangcsokor

A Római út felől, szellő terelte párbeszédtöredékek ókorból túlélt, idő-átjárható toposzai;

a mobilokból előtörő Halló!-jelenlétek pecsétje;

a megjöttünk-hangszóró erőltette rapfolyam világ-dadogása;

a böfögés-röhögés-köhögés-krákogás-orrfúvás-sikkantás-fing-ócskapoén szonáta éves komfortja;

a sátorverés-bosszankodás-dörmögés kurvaanyja, és kibomló gyorssátrak hangdiadala;

a strandlepedők, előző napok szemfedői, fűre surlódása;

a vizes törölközők pucér seggeken csattogása;

a strandszatyrok helyfoglaló hajléktalanokat megidéző, idegesítő rafia-zörgése…

3. hangcsokor

Levelek fotonszintetizátoron kísért táncremegése, hisz félnek a nyárkályhához érve lehullni;

néhány szpérói verébcsipp, csikk-csipkedő tévedések nesze;

a távolból territóriumjelölő sirályvijjogás;

fülem mellett gyümölcssörre jött darázs anafilaxiás sokkal házaló zizegése;

a hangyák bolymélyítő zajgása spékelve a minek tökéletesednünk ijedt csápmorzéivel;

és szúnyoghelikopter századok zúgják a nagylajosi, pesti ember rémálmait;

míg az égen hangrobbanás-gyakorlat mutogat keletre;

meghunyászkodik alatta a nádsustorgásba kódolt mikrovilág-háború…

4. hangcsokor

a szemétnyelő e-járgány csendesen surrogó álma egy műanyagot szülő, innovatív ősrobbanásról;

az Isten által meghúzott petpalack-civilizáció roppanása;

(a dekódolhatatlan, égből szűrt, csak költőnek hallható hűha-jel;)

a hangosbemondó sss666 Mazda tulajdonosa azonnal fáradjon… ötmásodpercenkénti mantrája;

a viharjelzés van érvényben – strandjáró szettbe csomagolt, napi félelemadagja;

a lángosolaj autodafé-sistergése – benne szenesült légy-szárny-hártya-szivárvány;

az evezőcsobbanások múltkavaró, hinaras-iszapos, senkit sem érdeklő, hermészi titka;

mialatt odafönn nikkelszamovár kétfedeles dörmögése hirdeti az égre írt reklámigazságot;

a településmélyből pedig a családi fagy-szignál jelzi, mit jelezi!, követeli a hőgutával antrézó világérzelmi jégkorszakot…

Ez a strand-létvásári zsivaj,

ez a pillanatba kövült hangborostyán,

ez az élethangszóróból bömbölő

ihlet-káosz, mi nyaranta

a tovább olvadt viaszába

írja létezésem…

II.

Izzadt kecsua

A kecsua sátorban

izzad a test.

A gondolat egy másik

kecsua sátorban

szeretkezik

egy bronzbarna,

pesti indián-

lánnyal.

Marad

a pálinkanyár –

a lehányt ingű,

ébredés után

magára ébredő,

csajozós

barátoktól

felnyalábolt,

százkétkilós

önfeladásnak…

III.

Kaccog a tucc

csobog a végtelen

az alkony-parton

jön a baseball sapkás

kiteszi hangszóróját

üti az üres ritmust

hullámtörő köveken

kaccog a tucc

kaccog a tucc

mindenen túl

az anyagtól

-anyagtalan

névtelen rév

idegizgalma

kaccog a tucc

kaccog a tucc

és a semmit

összeabroncsoló

baseballsapka

észre sem veszi

kaccog a tucc

kaccog a tucc

hogy mögötte

felsorakoztak

a sportolók

a megélhetésiek

a zenhorgászok

és az otthonról

hajnali sörbe

menekvők

kaccog a tucc

kaccog a tucc

(Krisztus

az emberhalász

máshol tölti

megérdemelt

szabadságát)

kaccog a tucc

kaccog a tucc

(tötötötötö

jelhiba)

hogy háromra

ráhajítsák

pár-másodperc

-tudatos

halakhoz

hajlított

horgaikat…

kaccog a tucc

kaccog a tucc

ám csak a világ

kezdete óta

csobogó végtelen

tehet igazságot

ha van helye

itt az igazságnak

tízpercnyi

hangszórt tucc

és számos

alkonyba

rikoltott

kuss között 

IV.

Strandpápuák

strandszőnyeg-

szigetekről

méregetik egymást

a strandpápuák

bosszúsak

más törzsek

állandó

zavaró

jelenléte

harcra tüzeli őket

mióta strandpápua

mítoszok

sarjadnak

a halszörnyeket

szülő óceánból

(itt a végtelen

vizek csak

hangyajárta

csikkes

söröskupakos

gyökércsapdás

bokaficamító

strandgyepek…

…itt kezdődik

végződik

minden –

Akiakiválóbb

szigetíven –

a kínai

a cigány

a teuton

a lengyel

a magyar –

ki magvaválóbb

pápua)

de végül is

nyugton telnek

strand-ezer-évek

nem támadnak

papucshajóikon

gumidelfineiken

véletlen labdákkal

jégsugaraival

vízipisztolyoknak

hisz közös a sors

szélcsend

árnyékban

harminckilenc fok

millió napok óta

még millió napokig

túl kell élni

ez a strandpápua

stratégia

a strandpápua

béke záloga…

már csak

a lángososnál

kell kibírni

a végtelenbe

tengeri-

kígyózó

sorokban

egymást és

önmagunkat…