Macskaszem

FERNANDO BOTERO: Kolumbiai család

A kolumbiai gyerekek

már kövéren

jönnek a világra.

Így nem csoda,

ha szűk nekik

a világ,

többre és többre vágynak,

ki nem állják felfuvalkodott,

fogyókúrázó társaikat.

Aki duci termetével

kilóg a sorból,

az a példaképük.

Kövérebb, jómódúbb

az Istennél is.

A legkolumbiaiabb mind közül.

NAZMI ZIYA GÜRAN: Hölgy nyugágyon rózsaszínű ruhában

A fákon a levelek,

akár a palackba,

üvegbe zárt segélykérés.

A bokrokon

szerelmes,

összesereglő

virágsereg.

Megigézi őket

a nyugágyon heverő

hölgy rózsaszínű ruhája,

a molyette, szakadozó

ragaszkodás, a féltés.

ANDREJ RUBLJOV: Megváltó

Az ikonokon

a merevséget,

állandóságot

az örök változásba

vetett hit

mozgatja.

Az ejtőernyővel

érkező

idő szabadulásának helye.

KACUSIKA HOKUSZAI: Alvó kurtizán

Amikor alszik,

gazdája

bezár

ablakot,

ajtót, kaput,

hogy ne tudjon rajtuk kimenekülni.

Ha felébred,

felesleges

ettől tartania.

TEODOR KRACUN: A Szűzanya közbenjárása

Mintha a kettéválasztott

tenger száraz homokján

akarna átkelni.

Ha előre menne,

lábnyomai

megtelnének

édes ivóvízzel,

amiből a szentlélek

kortyolna.

KURODA SZEIKI: A tó partján

Minden mindennel

összefügg.

Nemcsak az eltört

váza, pohár darabkái.

A ruhadarab alapszínét

felölti magára a folyó,

a fehér csíkok

meg egy sí nyomai

a hegyekből.

VICTOR VASARELY: Zebra

Csoda és bűbáj,

lábjegyzet.

A vizuális képzelet,

egy gyalogos festő

átkelése

a zebrán

a túlsó oldalra,

szájában ecsettel.

Az emlékezet

egy rúzzsal

kipingált tükör,

kisgyerek műve.