emlékszel még? aprócska porbafingók, / félművelt, sipákoló suhancok / voltunk. kapkodva próbáltunk keresni / kapaszkodót, véletlenül se rántsa / lábunk alól szorongás ki a földet.
Elolvasom
Lélekben talán már mindenek fölött vagy, / fodros felhők, forró sziklák és éles kövek, / remény és kékség között lebegve
Elolvasom
Az utcák a völgy felé csorognak, viszik / magukkal ismerőseink nevét. Az emlékezést / elunjuk. Új felismerések után kutatunk
Elolvasom
Víz alá képzellek, ott naponta meg tudlak / érinteni, része vagy, sarjadása, próbálom elhinni, én is a tiéd.
Elolvasom