Parton termett ablak; Elrétegzések; A tölgyek maradása

Parton termett ablak

Parton termett ablak medret is tükröz.

Kagylók éneke uszadékot billent,

s felébreszt nyolcmilliárd moszatistent

az öbölbe gyűlt tér. Fordulva űrhöz

erdőben gyomok nyomát követem,

homokon kavicsok hitéletét.

Gombák tudják, a fény kiféle lét.

Fotonok sütkéreznek köveken.

Ízes oltár a megterített asztal,

és oltalom. Tisztásnál tisztább zöldek.

Mézek szabályzata benned marasztal,

mert megmarad, ki elmerül fonott

időben – iszap úgy kerül el őzet:

napraforgó pingvinre is forog.

Elrétegzések

„Azért ímé csalogatom őt, és elviszem

őt a pusztába, és szívére beszélek.”

(Hóseás 2,13)

Toronyiránt. De ki iránt a tornyok?

Levegőt karcolnak, és széltességet,

ha rosszul vigyázok, elrétegzések

közül ébredő szavaim. Ha rontok

ajtóstul tájba. „Lassabban!”, kiáltok

gyorsan. Leghalkabb kiáltás vagyok.

Ölelés szinonimája karod;

próba nélkül a fényt mindig kiállod;

hangodból tudom: van hang, boldogvásra

kész és késztető. Levegőt megdajkál

a szád, szülessék imádságos dalnál

teremtőbb név. Tisztán rajzoljon sorsot

hollandi némák bűnképp bolyongása;

s füves harmattól tisztulnak a tornyok.

A tölgyek maradása

Holdra is forog, ez a napraforgó

titka: fényből van minden, mint a Bárány.

Nem változtat se por, se hó, se porhó

a léteztető kedvesség irányán.

Bíbor hamu csak esőig szárazság;

a méhek története kortalan.

Fésülködik a rét: szelek szálazzák.

És végigönti korszerű arany.

Erdő bejáratát a Vándor őrzi

azzal, hogy elfelejt tettekre törni –

felségesek közt megkallódni nem fél.

Szarvasok futásánál sebesebben

maradnak nyugton tölgyek; rengetegben

minden fa bujdosó. De együtt: szentély.