Gyónás; Rés; Megnevezhetetlen

Gyónás

Nem a bűn,
A bűnös ölelése.
Nem sajnálom.
Meg sem bocsáthatok,

Nem ellenem vétett.
Szeret, ahogy a bogarak
Keresik a fényt.
És a folyondár eltorzulva bár,
Az ablak felé kúszik.
Nem tudom,
Belőlünk mi nőtt ki.
De szép, lélegző, meleg.

Rés

Kibéleltél melegeddel.

Macska gyomrában egérszőr.

A faluban ásóval verik szét a fészkeket.

Az eresz alatt biztonságban lennénk.

Vízkönny gördül.

Nyílik az időrés,

A nagyszülői házban más lakik,

A tóból elköltöztek a békák.

Halszemekkel nézlek.

Nézem, hogy vagy,

És még mindig nem utállak.

Tehenek állnak meg a rágásban,

Borjukat elválasztják.

Az ég vöröse különválik a fehérségtől.

És az éj, mint minden éj

Rókaorrú lesz, kíváncsi és természettől

Adottan tökéletes.

Bujdosó és levele alá rejtő,

Mint a páfrány.

Sonkát füstölnek vagy csak

Melegszenek.

Üres a tyúkól, sütök rántottát.

A kutya láncot húz,

Nyelve rózsaszín hús,

Akár a párizsi, a szerelem

Testté tömörülése.

Megnevezhetetlen

Furák a fogaid.
A csók kínos szerencsétlenkedés.
Sosem találom el a szöget,
Meg az ütemet.
Talán, mert valójában nem érdekel,
Jó-e neked.
Nem tudok kapcsolódni se hozzád,
Se magamhoz,
A "mi"-től elhűlnek az ujjaim.
Mégis hiányzik a kezed.
Valaki keze.
Vagy valamije.
Az egész túl sok lenne.
Legyél velem, de ne mindig.
A nehéz órán,
Mikor a személytelenséget
Meg kell nevezni.