Vadon; Rezervátum

Vadon

Egy ponton úgy tűnik, mindannyian a vadonba vágyunk,

pedig izzadt ujjainkkal, trappoló bakancsunkkal,

mohó szemeinkkel, recsegő pusmogásunkkal,

villogó vakuinkkal, csillogó szemetünkkel

csak annyit teszünk, hogy megteremtjük

az érintetlen természetben levés paradoxonát.

Rezervátum

Elkerítettük, és rámutattunk,

hogy ez itt bizony a természet,

megóvva, közszemlére téve,

kipipálva, ha úgy tetszik,

és elfordítjuk a tekintetünk

a kerítés alatt összeölelkező gyökerekről,

a konyhában repkedő muslicákról,

amelyek huszonnégy óra alatt

ötszáz petét raknak le,

és teljes életciklusuk kábé tíz nap,

amíg te leválasztottad a rezervátumot,

muslicák generációi harcoltak,

párosodtak, sokasodtak,

cipelték transzgenerációs traumáikat,

már amennyiben ez muslicáknál értelmezhető,

aztán ott van még a Demodex brevis,

fogadjunk, hogy nem tudtad,

mennyi atka hintázik a szempilláidon,

lakmározik faggyúdból, amikor te álmodban

épp a rezervátumot tervezed, ahol persze lesz belépő,

meg információs táblák, és biztonsági rácsok,

de egyetlen rácslyuk sem elég kicsi ahhoz,

hogy visszatartsa azokat a rohadt muslicákat,

nem is beszélve a fák gyökereiről ott alul,

amik valahogy mindig utat találnak.